Skyline Drive és Royal Gorge Bridge

Reggel közösen Húsvét hétfői reggelit tartottunk, utána indultunk a 1,5 órányira lévő Canon City mellett lévő Skyline Drive-hoz. A hely nem tartogat sok izgalmat magában, ez egy körülbelül 100-150 méter magas dombgerinc tetején futó, nagyjából 1 kilométer hosszú egyirányú útszakasz. Ha már erre jár az ember, mondjuk a Royal Gorge híd miatt, akkor természetesen megéri kipróbálni az utat, mert azért ez is megmarad az emberben pozitív élményként. A képek többet leírnak a helyről, mint amit én le tudnék:

A Royal Gorge híd benne volt a 2 hetes utam során a TOP3 programban. Ötünk közül csak hárman mentünk be a park területére, mert a viszonylag drága volt a belépő ahhoz képest ($25), hogy nem sok szolgáltatást nyújt a hely, élményt viszont annál többet. Én nagyon örülök, hogy nem hagytam ki. A park területére belépve 2 választásunk van. Vagy átmegyünk a hídon, teszünk egy kört a másik oldalon, majd visszajövünk egy libegővel, vagy fordítva csináljuk meg, azaz libegővel megyünk át először, aztán sétálunk vissza a hídon. Mi a híddal kezdtük, amely 300 méter magasan ível át a kanyon felett. Nagyon lassúra vettük a tempót a nézelődés miatt, mert elképesztő volt a látvány. A fapallók között néhol igen nagy volt a rés és ott letekintve a 300 méteres mélységbe néha elfogott a tériszony pedig én egyáltalán nem mondanám magam annak, de nem minden nap állok 300 méter magasan pár fapallón.

A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...

A másik oldalon volt egy mozi, ahol a kanyonról vetítettek egy rövid filmet, de ezt kihagytuk, mert kutyával voltunk és oda nem lehetett bevinni. Volt itt még egy gyerekeknek való mini-vidámpark ringlispillel. Külön fizetség ellenében volt egy óriáshinta is, amely  kanyon felett hintáztatta az embert. Rövid séta után elértünk a libegőhöz, ami egy sífelvonó-szerűség volt. Átlibegni a kanyon felett, ahol nemrég átsétáltunk a hídon ismét hozzáadott a hűha faktorhoz és a végére nagy vigyorral a számon nyugtáztam, hogy a 25 dollár mégis megérte az árát.

Garden of the Gods:

Már jártunk itt pár nappal korábban, de akkor csak kocsival mentünk körbe a park területén. Ha az ember nem tervez nagy túrákat, akkor egy 1-1,5 órás programnak tökéletes, ennyi idő alatt bejárhatjuk a helyet és közelebbről is szemügyre vehetjük az érdekes sziklaképződményeket. Aki rendelkezik engedéllyel, falat is mászhat rengeteg ponton. Mivel korán érkeztünk, alig volt csak pár ember, akik kutyát sétáltattak, csak úgy, mint ahogy mi is.

A séta után hazavittük a kutyát, mi pedig továbbmentünk egy bárba Colorado Springsben. Itt ebedéltünk hambit sült krumplival, sörözgettünk, dartsosztunk. Kihívtuk a pultost is, aki nagyon profinak hitte magát, de négyünk közül én nyertem meg mindkét játszmát, pedig ha életemben vagy 5 alkalommal dartsoztam, akkor lehet sokat mondok.

A nap hátralevő részében csak a ház körül tevékenykedtünk.

Másnap a Coloradoi Air Force Academy területét jártuk be. Itt van egy érdekes kinézetű kápolna, ahova be is tudtunk menni.

A házhoz visszatérve elindultam bringázni, ám sokáig nem tartott, annak ellenére, hogy simán letekerek 30-50 kilométert egyszerre kikapcsolódásképpen, de ez a rész annyira dimbes-dombos, hogy egyhamar feladtam a dolgot. Amikor emelkedőn tekertem, alig vártam, hogy a leejtős részhez érjek, de azt sem nagyon lehetett kihasználni, mert folyamatosan fékeznem kellett.

Broadmoor Hotel

Később elmentünk a Broadmoor Hotelhez, amely egy régi excluzív hotel Colorado Springsben. Területe teljesen bejárható, sőt, magában az épületekben is szabadon lehet császkálni. Fura érzés volt szépen berendezett hallokban és szalonokban mászkálni úgy, hogy rajtunk kívül más nem nagyon volt rajtunk. Olyan érzés volt, mintha betörtünk volna valami idegen helyre, pedig ez teljesen megengedett nem szállóvendégeknek is.

A hotel kávézójában találkoztunk egy magyar lánnyal, aki ott dolgozott. Azt mondta, vannak itt páran  magyarok turizmus- és vendéglátás egyetemi szakokról gyakorlaton, mint ahogyan ő is.

Volt egy folyosó, ahol azoknak a hírességeknek voltak a fényképei, akik megszálltak a hotelban. Sokukat én is ismertem.

Következő úticélunk Colorado Springs belvárosa volt. Itt bementünk egy antik boltba elsőnek, majd sétáltunk a főutcán vagy 20 percet. A belváros nem nagy és túl sok látnivaló sincs, amolyan közepes méretű amerikai város képét mutatja a tipikus épületekkel és hangulattal.

Betértünk a Phantom Canyon Brewing Company nevű bárba, ami egy nagy szórakozóhely volt, de mivel kora délután volt, így szinte senki nem volt. Fogyasztás ellenében ingyen billiárdozhattunk, játék után kicsit kiültünk a teraszra sörözgetni, majd visszamentünk játszani egy olyan tipikus kocsmajátékkal, amit Amerika szerte minden bárban láttam már, de a nevét nem tudtam a mai napig, csak most, ahogy rákerestem Google-ben, mint „Toss game in pubs and bars”. Szóvel ezt a játékot, amit egy hosszú keskeny asztalon kell játszani, mely homokkal van megszórva, hogy a kis súlyokat, amiket lökdösünk csússzanak „SHUFFLEBOARD”-nak hívják. Elvoltunk ezzel is vagy fél órát aztán visszamentünk a házba.

Denver

Hétvége révén nem volt nagy forgalom, még a belvárosban sem. Letettük a kocsit egy parkolóházban és első célunk a „Money múzeum” meglátogatása volt. A belépés ingyenes. Kicsit csalódás volt ez a hely, mert semmi érdekesség nem volt itt, azon kívül, hogy meg lehet emelni egy aranytömböt. Elég nehéz kis méretéhez képest, elsőnek olyan, mintha oda lenne ragasztva mert az ember akkora erőbefektetéssel, amivel azt gondolná simán fel tudja emelni, meg sem bírja mozdítani. Jól tettük, hogy itt kezdtünk, mert hasonlóan a reptéri ellenőrzéshez, itt is fémdetektoros vizsgálat van, táska motozással stb., szóval nem szívesen álltam volna mondjuk fél órát sorban azért, hogy bent 15 percet eltöltsünk. Az viszont tetszett, hogy szuvenírként a végén egy nagy konténerből lehetett elhozni előre kis zacskóba becsomagolt ledarált papírpénzt.

Felpattantunk a 16. utcán ingyenesen közlekedő buszra pár megálló erejéig, sétáltunk egy kicsit, majd a busszal visszamentünk a kocsihoz, mert kezdett melegünk lenni, így megszabadultunk a felesleges göncöktől. Ismét az ingyenes buszt kihasználva elmentünk vele a 16. utca legvégébe, ami majdnem a Civic Center parkba torkollik, ahol az állami kapitólium és a városi bíróság épülete található. A kapitólium kísértetiesen hasonlít a Washington D.C.-ben találhatóra. Ide is be lehetett ingyenesen lépni egy alapos átvizsgálást követően. Itt már nagyon sokan voltak, pont valami iskolás csoportok lehettek itt, mert sok iskolabusz volt és persze rengeteg gyerek. Éppen egy ülés is zajlott, amit egy üvegfal mögött lehetett követni és hangszórón hallgatni a bent lévő történéseket. Egész érdekes élmény volt, maga az épület is szép belülről, ráadásul funkcióját betöltve is láthattuk működni a helyet, ez biztos sokáig megmarad bennem jó emlékként.

A kapitóliumot elhagyva a Civic Center Parkban sétálgattunk. Itt tapasztaltam meg Denver azon arcát, amit már netről olvastam. Először is valami fura fazon szegődött mellénk, beszélt össze-vissza mindenféle baromságokról, alig bírtuk lekoptatni. Majd megláttunk egy hajléktalanhordát is és már messziről beszívtam én is a fű szagától. Ebben a parkban amúgy elég átható gandzsa szag volt a sok itt füvező embertől. Fényképezkedtünk a háttérben a városi bíróság- és a kapitólium épületével, illetve a görög amphitheátrum és a Voorhies emlékmű előtt is.

Megéheztem, ezért egy 7Elevenben vettem 2 szelet pizzát és egy közepes Slurpee-t (jégkása), majd betértünk a Coyota Ugly (Sakáltanya) bárba. Ezek a helyek a filmben szereplő bárt imitálják a pultokon táncoló lányokkal, a hely kinézetével és szabályaival, mint például, hogy vizet nem lehet kérni stb. Mivel kora délután volt, az óriási helyen hármunkon kívül csak egy embert volt. Egy Navajo indián fazon, akivel egész jóba lettünk pár órára. Később betértek fiatalok is, úgy tizen. A pultosok csináltattak a lányokkal ivós feladatokat, nagyon jól elszórakoztunk rajtuk.

Megint az ingyenes buszjáratot a Mallon kihasználva mentünk pár megállót a 16. utca másik végére a Commons Parkhoz. Átsétáltunk a Highland hídon a South Platte folyó felett, csináltunk pár képet, majd elindultunk vissza Colorado Springsbe, mert este 7-től születésnapi vacsorára mentünk a Rabbit Hole nevű étterembe. Kétféle fatányérost rendeltünk több főre. Az egyiken volt BBQ oldalas, nyúlhús, kolbász, szalámi, a másikon rostélyos, másfajta nyúlhús és egyéb pácolt húsok.