Hétfőn reggel nagyon korán keltem annak érdekében, hogy elkerüljem a dugókat Budapest környékén. Úgy számoltam, hogyha felkelek hajnal 3 órakor és már 4-kor úton vagyok, akkor 6 körül még nem lesz nagy forgalom. Be is jött a számításom, de csak akkor realizálódott bennem, hogy akkor valószínűleg 8-9 között majd Bécs környékén fogok beragadni. Szerencsére semmi vészes nem volt útközben és nagyjából 11 fele már a cseh határ közelében jártam. Ausztriában (L8288) és Csehországban (15423) olyan alsórendű úton vitt a navigáció, hogy végig azon imádkoztam, hogy nehogy jöjjön valaki szembe, mert nem férünk el egymás mellett akkor sem, ha lehúzódunk. Persze a 20km alatt azért vagy 3 alkalommal jöttek, de szerencsére mindig pont akkor, amikor éppen volt egy pár centivel szélesebb murvás rész az út mellett.
A beszállítóhoz való érkezésem előtt mindenképpen szerettem volna meglátogatni Cesky Krumlovot, mert pont útba esett a céghez és az egyik ismerősöm járt már itt és láttam képeket róla és akkor határoztam el, ha egyszer erre járok, akkor mindenképpen szánok időt a város meglátogatására. Túl sok időm azonban nem volt, de a 1,5 óra pont elég volt arra, hogy körbeszaladjam a fő látványosságokat és elhatározzam, hogy családostól is visszatérünk majd ide egyszer vagy legközelebb úgy szervezem az utam, hogy több idő maradjon a hely felfedezésére. Véleményem szerint azért kell két teljes nap, ha be szeretnénk barangolni a környéket teljesen. Az autót a P1 parkolóban tettem le a kastély mögötti részen, innen tökéletes kiindulópont van a város legfőbb nevezetességeihez. A parkolás amúgy 800Ft/óra és lehet kártyával is fizetni. Hétköznap dél körül lévén hely is volt bőven.
A sétámat a 3 szintes híd alatt kezdtem majd egy kis hídon átkelve balra haladtam tovább, ahol láttam kiírva a kastélyba vezető utat. Alig tettem még meg párszáz métert, de már így is rengeteg fényképet készítettem, annyira lenyűgözött a hely szépsége. Az igazi „szájtátva maradós” kilátás azonban még csak most következett. A kastélyból gyönyörű panoráma nyílik az egész városra. Itt is kattintottam vagy 40-et, minden szögből meg akartam örökíteni a pillanatot. Az idő szűke miatt a kastélykertet csak körberohantam. Itt található egy nagy forgó auditórium, de le volt zárva a környéke, mert valami éppen zajlott ott, ezért nem tudtam megtekinteni. A szökőkút sem működött kicsit arrébb, így úgy döntöttem, hogy elindulok visszafele a városba újra a kastélyon át, ám ezúttal átadom magam a látottaknak anélkül, hogy fényképezgetnék. Gyorsan tettem egy kört a főtéren és körülötte, vettem egy hűtőmágnest és mentem is vissza a parkolóba.
A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...
Hétfőre a szállásomat Prágában foglaltam le, mert újra akartam bóklászni a cseh fővárosban 2,5 év után. Viszonylag a külvárosban akartam lenni, de közel a metróhoz, hogy másnap ne kelljen átverekedni magam a városban, illetve tömegközlekedéssel 15 perc alatt be tudjak jutni a központba. A cégtől 2 óra vezetés volt Prága, útközben volt egy útfelújításos szakasz és majdnem szívrohamot kaptam, amikor láttam, hogy a váltakozva halad a forgalom 1 sávon és az eleje kb. 3km-re van még tőlem (kicsit kanyarodott az út és leejtett így láttam előre 3km-et és nem volt bíztató ezek alapján), de nagy szerencsémre összesen 20 perc alatt már ismét rendes tempóban haladtam. A Hotel Krystal nevű szállásomra - ami megfelelt a fenti feltételeimnek - nagyjából 5 óra körül érkeztem meg délután. Ár-érték arányban szerintem ez a hotel nagyon jónak számít. 22 ezer Forint volt egy éjszakára reggelivel és parkolással együtt. Sajnos nem kaptam magasan szobát a kb 25. emeletes hotelban, amit sajnálok, csak a 4.-en. Lepakoltam a cuccom a szobában és egyből útra is keltem az 5 percre levő metrómegállóhoz. A Nemzeti Múzeumnál szálltam le és ahogy feljöttem a felszínre, szinte eldobtam az agyam a tömeg láttán. 2018-ban és 2019-ben, amikor legutóbb itt jártam sem volt ekkora tömeg és ennyi turista, pedig akkor még a Covidhiszti előtti időket éltük. Jó látni és érezni, hogy minden kezd visszaállni a régi kerékvágásba. Remélem ez így is marad és nem találnak ki valami újabb őrületet amit rázúdítanak a világra. Még mielőtt valaki virtuálisan is bemutatna nekem a középső újjával, hogy „rohadék covidtagadó”, megjegyezném, hogy 3 oltásom is van, de amit műveltek itt, ill. szinte az egész világon 2 évig, az nem kicsit volt túltolva a média és a politika által.
Visszatérve a városnéző körsétámra, elindultam a múzeumtól a Lőportorony irányába, majd folytattam az utamat a Moldva folyó partjára, mert az volt a tervem, hogy veszek egy kisboltban 2 sört és valami harapnivalót. Nem éppen a filléreskedés miatt döntöttem így, de nem akartam 1 órát evésre fordítani egy étteremben, mert nem volt túl sok időm.
A folyó felé vezető úton pont volt egy Penny, ott vettem két pizzás péksütit és 2 fajta sört. Üldögéltem vagy 15 percet majd elindultam a főtér felé, onnan a Károly-híd felé vettem az utam. Ott kicsit nézelődtem, majd felsétáltam a várba. Este 8 fele járt már az idő, ezért visszaindultam gyalog a hotelembe. A vártól csak 4 kilométerre volt a szállás, mögöttem is kb. ennyi volt eddig, viszont azt a 4 kilométert végig emelkedőn kellett megtennem, amire nem számítottam. Kicsit kipurcanttam mire megérkeztem, de 1 óra alatt meg lehetett tenni a távot és legalább a városnak ennek a részét is bejártam kicsit.
Reggelire jól feltankoltam magam, mert szintén egy sietős nap következett, hogy az auditot a beszállítónál elvégezve ellátogathassak az Autostadtba még zárás előtt, ami a Volkswagen gyár központja Wolfsburgban. Kicsit sajnáltam, hogy ismét rohannom kellett, mert a Google térképen nézegettem, hogy óriási a hely és biztosan nem lesz időm rendesen körbenézni. Leparkoltam a kocsit és elindultam a jegypénztár felé. Ott a pénztáros hölgy nagyon rendes volt és figyelmeztetett, hogy még várjak 17 percet, mert délután 5 órától 5EUR a jegy ára 18 helyett. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy nem érdekel, kiadom inkább a 18 Eurót, csak legyen még 17 perccel több időm... és de jó hogy nem tettem, inkább vártam! Mikor átvettem a jegyemet 5:00kor, először szinte pánikoltam az idő szűke miatt és csak néztem a térképet 5 percig, hogy merre induljak el, hogy minnél több megnéznivalót be tudjak sűríteni.
Elindultam a Bugatti pavilon felé, de az zárva volt. Következett a Skodáé. Mikor bementem, ledöbbentem, hogy csak 5 autó összesen?! Kb. itt 3 perc alatt végeztem. Oké... jöhet az Audi. Az első helységben 3 autó, majd a másikban 1 és az utolsóban még 1. Mondom ennyi??? Itt már kezdett gyanús lenni a dolog. Bementem a SEAT pavilonba, összesen 3 autó van kiállítva. 1,5 perc alatt körülnéztem itt is. Kb. 15 perce voltam bent és a látnivalók felét már meg is néztem? Ekkor már feladtam a dolgot és elkönyveltem, hogy ez egy szar hely kiállítás szempontjából. A porsche pavilonban is összesen 3 + 1 autó volt. Utoljára hagytam a nagy VW üvegépületet. Itt már több autó volt, de nagyon szellősen volt itt is kiállítva pár modell.
Nem értem ennek a helynek a koncepcióját. Se kiállítás, se bemutatóterem, se élménypark, se múzeum, se semmilyen feelingje nem volt. Talán azt mondanám, hogy valami exclusive bemutatóterem, de igazából az sem, mert egy kereskedésben is több autó van több variációban, mint itt. Az tény, hogy maga a környezet nagyon szép, az épületek, azaz „pavilonok” modernek, de ennyi. 17:30 volt és megnéztem mindent. Ahhoz képest, hogy attól féltem, hogy nem lesz elég a 2 óra... Tiszta csalódás volt ez a hely még az Audi után is Ingolstadtban, ami szintén nem volt egy nagy eresztés, de legalább 1 órát el lehetett nézelődni. Annyi közöss volt e kettő között, hogy mindkettő pangott az ürességtől. Az Autostadtban szerintem max. 10 ember lehetett rajtam kívül ezen a nagy területen.
A szállásomat Braunschweigban foglaltam le, hogy tudjak találkozni az egyik német cimbimmel, akivel 2019 óta nem volt lehetőségem. A találkozás elég gyorsra sikeredett, csak ettünk egyet a legközelebbi étteremben, aztán kész, megbeszéltük, hogy majd ősszel nálunk találkozunk.
A szállásomnál a parkoló megtalálása egy rémálom volt. 30 percet vett igénybe mire le tudtam rakni a kocsit a mélygarázsba. Kezdődött azzal, hogy megálltam egy helyen, hogy megkérdezzem a recepcióst merre van a mélygarázs lejárata. Nem tudtam megállni, sehol, mert minden felszíni parkoló tele volt, így egy 2km-es kerülőt kellett tennem, mert minden utca egyirányú. Aztán találtam egy helyet, ahova le tudtam húzódni, de rájöttem, hogy az a tűzoltóknak fenntartott hely, hogy be tudjanak hajtani a házak közé, így újabb 2 kilométeres kör. Aztán mikor a hotel mellett megláttam egy kis bejáratot, azt hittem az a mélygarázs, de nem az volt. Újabb 2km körbe. Újra megálltam a tűzoltóknak fenntartott helyen, mondom nem érdekel, 20 perce itt körözök, mint egy hülye, itt hagyom a kocsit én meg bemegyek a recepcióra és kész, de akkor megláttam a hotel táblájára kézzel ráírva alul egy filctollal, hogy parkoló 400m jobbra. Ahaaaa, szóval ne is itt keressem, hanem arrébb. Gondolom nem én voltam az első, aki nem találta és valaki önszorgalomból megtette ezt a többi vendég számára. Végre megvan a mélygarázs lejáró, szuper. Vagy mégsem? A garázsajtó kódot kér, kaputelefon a recepcióra nincs... Mi következett? Igen, egy újabb 2km-es kerülő a tömb körül, majd újra megálltam a tűzoltóknak fenntartott helyen és bementem a recepcióra, ahol megadták a kódot, így több mint fél órával később sikerült is bejelentkezzek.
Másnap, azaz szerdán elég sok vezetés, egy audit, majd megint sok vezetés várt rám. Würzburgba foglaltam le a szállásomat aznapra, mert az esett útba Münchenbe menet, de már voltam itt párszor, a szállásom is messze volt bármitől is, így erre a napra nem terveztem semmi különös felfedezős programot. Csak vásároltam egyet, aztán pihentem a szálláson. Legutóbb, amikor itt szálltam meg, sokat sétáltam a környéken, mert van ott egy pár autószalon és amikor 2019-ben itt jártam, akkor például az Audi udvarán állt vagy 200 új autó és el lehetett nézelődni. Most mi volt? Kb. 5-10 kocsi a több száz helyett. Hihetetlen, hogy az autóipart ilyen rövid időn belül utolérte a túlkínálat helyett a túlkereslet.
Csütörtökön Münchentől kb. 150 kilométerre egy cégnél kezdtem, majd a BMW Welt és Muzeum meglátogatása szerepelt a terveim között. A szállásomat az Olympiapark közvetlen közelében foglaltam ami a BMW gyárhoz is nagyon közel esik. Kicsit bóklásztam még az Olympiapark területén, majd bementem a BMW Welt-be. Ez a rész teljesen ingyenesen látogatható és ha csak a BMW- Welt-et nézem, már ez is ezerszer jobb, mint az Autostadt. Majdnem 1 órát nézelődtem, pár autóba be is lehetett ülni, mint BMW M3 Competition, Mini Cooper Cabrio, BMW iX stb. Pár motorra is felültem. Ezt követően átmentem a BMW Muzeumba. Itt is egy szuper órát töltöttem el. Végre egy olyan gyár autós múzeumja, ami megközelíti a Mercedes-Benzt, sőt, felül is múlja.
A múzeum után metróval bementem a „Sendlinger Tor” nevezetű megállóig, ami közel van a Theresienwiese-hoz, ahol az Oktoberfestet szokták rendezni. A fesztivált már most, május közepén javában építették.
Itt leültem kicsit nézelődni, majd elindultam a Marienplatz fele. Útközben a főpályaudvar Dunkin’-jában vettem egy jeges kávét és elhatároztam, hogy kicsit itt is nézem a hely forgatagát, amúgy is nagyon meleg volt kint.
Egy fél órát sétáltam a belvárosban, majd a Viktualienmarktnál leültem nézni ismételten a tömeget. Este 8 fele visszametróztam a szállásra. Másnap csak a hazavezetés várt rám.
