Ezt a posztot egy ilyen elmélkedős, évet lezáró, élménybeszámolós írásnak szánom. Kicsit lesz benne bosszankodás, de inkább a jó dolgokat szeretném bővebben részletezni. A bosszankodós részét nagyjából annyival le is tudnám, hogy az azért van, mert ismét több céges üzleti utam nem valósult meg ebben az évben. Már párszor itt is leírtam a blogon, hogy egy szingapúri üzleti út meghiúsulása bennem mély, negatív nyomot hagyott, főleg azért, mert direkt emiatt vállaltam el egy projektet plusz munkaként, hogy mehessek majd oda (is) és hónapokon át csak az út gondolatán pörgött az agyam. Hasonló eset történt idén is, most annyival talán jobb a helyzet, hogy emiatt plusz munkát nem vállaltam magamra egy vagy több utazás reményében. Egy új projekt indulása lett volna idén az USA-ban ami az eredeti auditori munkakörömmel kapcsolatos, de ebből se lett semmi. Eredetileg 2022 júniusban már indulnia kellett volna a projektnek, de tavasszal még semmit nem hallottam róla, nem kértek meg, hogy vegyek részt bármiben is az előkészületek során. Tudom, hogy a cégnél lassan őrölnek azok a malomkerekek, de úgy voltam vele, hogy biztos megoldják nélkülem is az elején az alapokat, illetve biztos csúszik is a dolog egy kicsit (mint ahogy mindig), majd ha menni kell tréninget tartani és auditálni a résztvevőket, szólnak nekem. Már augusztus vége felé járt és gondoltam is rá, hogy „Na..., ebből sem lesz semmi már”, mikor rá pár napra hívott a főnököm, hogy biztosra menejen, hogy be vagyok-e oltva Covid ellen, mert csak így lehet belépni az USA-ba. Mondtam, hogy természetesen igen és szóljon ha menni kell, bármikor indulásra kész vagyok. Vártam vagy 3 hétig, hogy kapjak valami további információt a projekt státuszával kapcsolatban, de semmi, megint teljes bizonytalanságban voltam és ez idő alatt végig az amerikai üzleti útön pörgött az agyam. Nem akartam magam tovább bizonytalanságban érezni és felesleges kétségek között tartani az út megvalósulásával kapcsolatban, mert akkor a csalódás is kisebb, ezért jól tettem, hogy inkább rákérdeztem, ahelyett hogy várok még, mert mint azonnal megtudtam, idén már biztosan nem fog indulni a projekt az USA-ban.

Egy ’meetinges-konferenciás-csapatépítős’ prágai utazás is elmaradt a cég miatt szeptemberben. Már meg sem lepett a dolog. Helyette inkább megtartjuk a meetinget online novemberben... Számomra ez az online meetingelés egyenlő a semmivel. Lehet, hogy ez a mai trend és ez a jövő, de szerintem egy ilyen jellegű, több napos konferenciát (TQM-mel, ISO-val és EHS-sel kapcsolatos témák) nem lehet kb 50. embernek letudni azt egy fél napos online video konferenciával és online prezentációval. Pár ember közötti, nem túl nagy horderejű, a céget globális (de legalább is európai) szinten nem érintő, személyes találkozást nem igénylő megbeszéléseknél hasznosnak tartom természetesen a videokonferenciákat, de ebben az esetben nagyon nem. Mondjuk ezt annyira szerencsére nem bánom, mert voltam most májusban is és szeptember közepén is Prágban (és még pár szép Prága közeli helyen), amiről fogok is írni a posztban.

A wroclawi auditor meetingek sem voltak megtartva idén sem, pedig azt hittem, ha visszjön a projekt menedzser a szülési szabadságáról, akkor folytatódik ez is, mert 2018 és 2020 között azért évi 2-3 alkalommal összejött a csapat személyesen is. Kicsit hiányzik, mert nagyon megszerettem Wroclawot és úgy az egész úttal járó dolgokat, mint beülés egy bárba a kollégákkal, közös ebédek és vacsorák, a város felfedezése stb.

Túl vagyunk az első családi nyaraláson is. Nem terveztük, hogy mielőtt a lányunk 6-8 hónapos lesz, megyünk bárhova is több napra, de mivel annyira nyugodt baba, így 2,5 hónaposan is neki mertünk vágni egy 5 napos balatoni kiruccanásnak. Az 5 nap alatt nem éreztük azt, hogy a 2,5 hónapos gyerek bármiben is hátráltatott volna minket. Ő persze az idő nagy részében csak aludt a babakocsiban, és hagyott minket, hogy élvezzük a kikapcsolódásunkat.

A tervünk az volt, hogy a Balatonnál foglalok valami szállást 4 éjszakára, de a normális szállások csak reggeli ellátással minimum 130.000Ft-nál kezdődtek még így az utószezonban is, de inkább 160.000Ft volt az az árkategória, ahol már jobban lehetett ’válogatni’ a lehetséges szállások közül. Szerintem ennyi pénzt egyáltalán nem ér meg, ennyiért bőven olasz, spanyol, portugál stb. tengerparti szállások is vannak hasonló kategóriában. Ebből kifolyólag egyből Velence közeli (Jesolo, Caorle, Bibione) szállások után kezdtem kutatni és nem hogy a fenti árakon, de olcsóbban, azaz 130.000-160.000Ft-ért is voltak teljesen korrekt, tengerparttól 2-3 utcányira szállások reggelivel, saját napággyal és ernyővel a parton, annyi különbséggel, hogy most nem 4, hanem 6 éjszakáról beszélünk. Ezt az opciót 1,5 hétnyi időjárás előrejelzés nézegetése után vetettük el, mert abban az időszakban, amikor ráértünk volna menni, minden napra esőt mutatott. Úgy voltunk vele, hogy hiába kerülne Olaszország annyiba 6 éjszakára még utiköltséggel is, mint a Balaton 4 éjszakára, csak rosszabbul esne a lelkünknek Olaszországban ücsörögni a szobában az eső miatt.

Harmadik opcióként felmerült Zakopane is, de az ára miatt 1-2 napnál többet nem is kerestem szállást. Ott 4 éjszakára reggelivel nem találtam olyan hotelt 200.000Ft alatt, ami megfelelt volna számunkra.

Újra balatoni szállásokat kezdtem nézegetni és végül Balatonfüreden a Hotel Marinában foglaltam szállást ’All Inclusive’ ellátással. Voltak fenntartásaim az ellátás kapcsán, nem is kevés, de annyira pozitív meglepetésként ért az egész, mint a Balaton rohamosan javuló turisztikai színvonala. Árban is az egekben van a Balaton, de legalább a színvonal is emelkedik hozzá, még ha ár-érték arányban nincs is egyensúlyban (valószínűleg sosem lesz, de azért ez is komoly javulás a 90-es és 2000-es évekhez képest, ami az én elismerésemet is elnyeri). Miért is mondom ezt? Tavaly például egy olyan szálláson voltunk, ahol majdnem 1 évvel előre foglaltam le a szobát, de akkor még nem adtak hozzá reggelit és annak ellenére kaptunk, hogy a reggeli nélküli árat fizettük. Pedig nem is mi kértük, hanem a tulaj(?) vagy a szállásvezető állította meg a feleségemet, miközben ment ki a kocsihoz, hogy menjünk reggelizni, mert készít nekünk is. Amiért ilyen rendesek voltak, a végén megköszöntük a kedvességüket egy üveg borral és bonbonnal. A Balatonnál az emberek is sokkal kedvesebbek, mint bárhol máshol. Szintén tavaly, a már említett nyaralásunk során esett meg, hogy bementünk a helyi Coop boltba és venni akartunk Pöttyös túró rudit, de az a közelben tevékenykedő polcfeltöltő högy azt mondta, amikor meglátta, hogy válogatunk, hogy várjunk pár percet, mert nemsokára le kell akciózza félárasra és ragaszt majd rá nekünk -50%-os címkét. Mondtuk, hogy köszönjük, hogy szólt, akkor amíg befejezi amibe belekezdett, addig megvesszük a többi dolgot, amire szükségünk volt és visszamegyünk majd a túró rudiért amikor rárakta a féláras címkéket. Pont a bolt másik oldalában voltunk, amikor megláttuk, hogy az iménti hölgy a túró rudis dobozzal tart felénk és mondta, hogy minket keresett, hogy tudjunk venni a féláras Pöttyösből, mert ilyenkor 1-2 perc alatt elkapkodják és először mi tudjunk venni, amennyit akarunk, szóval meg akart bizonyosodni arról, hogy maradjon nekünk is. Ez enegem óriási pozitív sokként ért. Eddig nagyrészt leginkább unott arcú, kollégákkal cseverésző, vevőket leszaró bolti dolgozókkal találkoztam és sajnos ez az általános.

Idén is értek pozitív csalódások, bár az most inkább jobban a vendégkörrel kapcsolatosak. Amikor megláttam ezt a Hotel Marina szállást az all inclusive ellátással, voltak azért kétségeim azzal kapcsolatban, hogy milyen is lesz a korlátlan étel- és ital fogyasztás. 4 éjszakára 240.000Ft helyett akciósan 180.000Ft-ért foglaltam és úgy voltam vele, hogyha rossz színvonalú lesz az ellátás, akkor sok pénz érte, viszont ha mégis jó lenne, akkor meg kifejezetten jó árban van. Meg sem mertem álmodni, hogy ennyire a második lehetőség fog bejönni. Legelőször a 2000-es évek legelején voltam több alkalommal is a Török tengerparton all inclusive ellátással (4 csillagos hotelekben, ami inkább 3-nak felelne meg a valóságban), de akkor inkább azt mondtam, hogy nem éri meg a felárat, mert az ellátás kritikán aluli minőségben. Pár nap után kiderült, hogy miért van fura íze egyes ételeknek. Először azt hittük, hogy olyan fűszerek miatt van, amiket mi nem használunk, ezért nem ismerjük az ízét, de 2-3 nap után rájöttünk, hogy ez inkább azért van, mert az ételek ott aszalódnak a napon a 40 fokos melegben, majd ugyan azt az ételt még kiteszik a következő étkezésnél, majd az azt követőnél is és ha még mindig nem fogyott el teljesen, akkor felhasználják valami más étel készítéséhez és az a fura íz amit érzek nem a fűszereknek tudható be, hanem hogy a zöldségek már erjedésnek, a húsok meg már romlásnak indultak. Legelső ilyen utunkkor az is volt a baj, hogy a Török Riviérán kb mindenhol a vendégek 90%-a orosz volt és náluk a svédasztalos étkezések úgy néztek ki, hogy kiszedtek vagy 5 kiló kaját és desszertet, majd jól összetúrkálták és otthagyták szinte az egészet. Emiatt határoztam el, hogy nem fogok többet ilyen ellátásra befizetni, mert rossz nézni a vendégeket is, amikor ilyen módon viselkednek, mert nekem ez tönkreteszi a nyaralást. Ilyen színvonalú emberekkel nem is szeretnék egy szállodában megszállni. Azt kell mondjam, hogy itt a Hotel Marina szállodában az ételek minősége, mennyisége és változatosságával is minden tökéletesen rendben volt. A vendégek annyit szedtek a tányérjukra, amennyit valóban meg is ettek, szerintem nem keletkezett több ételmaradék, mintha a la carte módon bonyolítanák az étkeztetéseket. A korlátlan alkoholfogyasztás ellenére sem láttam senkit sem lerészegedve a földig innia magát azzal a címszóval, „hogy hát kifizettem, addig iszok amíg bírok”. Sört és bort 11 órától, alap kevert italokat, gint, vodkát, pálinkát, konyakot délután 5 órától lehetett kérni az all inclusive ellátás keretében.

A szállodának saját strandja is van, a parton büfével, ahol főleg strandkaját lehet enni déltől, illetve széles italválasztékból is válogathatunk. Első nap, amikor megérkeztünk, már nagyon éhesek voltunk és jól esett feltankolni a büfében még vacsora előtt. Még egy olyan észrevételem volt, ami abszolút pozitív meglepetésként ért. Az üdítőautómata italai egyáltalán nem voltak agyonhígítva vízzel. Először azt gondoltam biztosan az lesz, mert ki ne emlékezne, hogy amikor bejöttek a gyorséttermekben az „újratölthetős poharak”, akkor gyakorlatilag mindenhol úgy voltak beállítva az adagolós automaták, hogy szirupot épphogy csak adagolt a víz mellé. Aztán egy idő után azért szerencsére rájöttek, hogy ilyen módon nem éri meg spórolni az önköltségen, mert közben az emberek nagy része meg elpártol a víz ízű Cola, Fanta, Sprite stb. miatt.

Az 5 nap alatt sétálgattunk, ellátogattunk Tihanyba, hajókáztunk, városi kisvonatoztunk, de legfőképpen a reggelivel, ebéddel és a vacsorával telt el az idő. Jó ez az all inclusive ellátás, de a 4. napon már az evésre is alig bírtam gondolni, az általunk elfogyasztott adagok is kb. a felére csökkentek az elejéhez képest. Tovább nem is bírnám ezt az állandó evést, maradok inkább a reggelit biztosító szállásoknál a jövőben, bár tény, ahogy az elején is említettem, óriási pozitív csalódás volt és nem csak marketinges csabítás jelen esetben az all inclusive hívószó, hanem tényleg mindent megkaptunk, amit elvárna az ember.

/Egy kis ízelítő a Hotel Marina Balatonfüred ételkínálatából/

/Balatonfüredi kikötő/

/Annyira tetszettek ezek a felhők, hogy nem bírtam betelni a látványukkal/

 A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...

Vasárnap este érkeztünk haza erről a balatoni kiruccanásról és nekem már össze volt előre pakolva a cuccom, mert hétfőn hajnalban indultam Prágába egy belsős auditra. Kicsit sok idő elment Budapesten a csúcsforgalomban és Prágába is pont délután 5 körül értem, így ott sem értem a szállásra egyhamar, de 6 órakor már a metrón voltam a belváros fele tartva. Csaptam egy szokásos kört, este pedig beültem egy étterembe vacsorázni. Én Prágában valahogy mindig pórul járok, ha éttermes étkezésről van szó. Az ételekben eddig 1 alkalom kivételével mindig csalódtam, pedig sosem a turistalátványosságok közelében ülök be, hanem felkapott, de mégsem turistacsapdának mondható helyeken teszek látogatást, ahol több ezer Google értékelés is van 4,5 csillagos átlaggal. Most a Plzensky restaurant Andel-re esett a választásom, mert a képeken nagyon jól nézett ki az interiőr, több mint 4000 értékelés volt 4,3-as átlaggal, gondoltam csak nem fogok csalódni. Sajnos ismét csalódnom kellett. Először is, közölték a rendelésem előtt, hogy a konyha 20 perc múlva zár (ekkor még csak 20:10 volt, az étterem pedig este 22:00ig van nyitva), rendeljek gyorsan. A limitált étlap miatt kicsit nehéz volt választani (ha túl sok minden van akkor azért nehéz a választás, viszont ha túl kevés, akkor meg nehéz olyat találni, amit pont szeretnénk vagy kíván az ember...), de végül a csülöknél maradtam. A tálalás rendben volt, viszont a csülök olyan volt, mintha csak megfőzték volna, pirítva, sütve abszolút nem volt. A csülkön lévő bőr, aminek pirultnak és ropogósnak kéne lennie csak simán főtt volt, így az ehetetlennek bizonyult, a hús is csak ízetlen főtthús ízű volt, szóval totális csalódás az egész. Mindez 2 sörrel és 10%-os borravalóval 9000Ft-nak megfelelő cseh koronáért.

/A szokásos látványosságok, amik mellett mindig elsétálok, ha Prágában járok - Nemzeti Múzeum, Lőportorony, Óváros főtér/

/A szokásos látványosságok, amik mellett mindig elsétálok, ha Prágában járok - Károly-híd, Prágai vár és extraként egy régi, Tátra villamos különjárat/

/Ekkor még nagy reményeket fűztem a csükölhöz, mert látványra nem volt rossz/

Kedden egész nap auditon voltam, este a kollégákkal ültünk be egy étteremben Kutná Horában. Az étel sokkal jobb volt, mint Prágában és a városkának is olyan jó hangulata volt, hogy elhatároztam, hogy másnap munka után felfedezem a helyet.  Kicsit utánanéztem a városnak és mint kiderült, Kutná Horá a harmadik leglátogatottabb cseh város Prága és Cesky Krumlov után. 1995 óta belvárosa az UNESCO világörökség része.

/Kutná Hora/

Szerdán a munka után elsőnek a Sedleci osszáriumot tekintettem meg. Ebben a római katolikus kápolnában nagyjából 40.000 ember csontváza található meg, akik a huszita háborúban és a nagy pestisjárványban vesztették életüket. Képeket sajnos nem lehetett készíteni, így azokat a netről illesztem be ide. Innen átmentem a közeli templomba, mert oda is érvényes volt az osszáriumra váltott belépőjegy, majd ezt követően bementem a belvárosba sétálgatni. Eléggé kihalt volt, de sikerült pár jó képet csinálni és a hely hangulata is nagyon tetszett.

/Mivel a sedleci osszáriumban nem tudtam fotózni, ezért a képeket az internetről másoltam be. Forrás: timetravelturtle.com/

Csütörtökön még délelőtt 10-ig online meetinget tartottam a szobámból amit nagyon nem kívántam már, mert tudtam, hogy így este 8 előtt nem érek már haza, de muszáj volt. Ezen a napon már csak hazavezettem.