Augusztus 23. csütörtök (Dél-Manhattan)
Reggel kicsit később indultunk (8 fele), hogy elkerüljük a tömeget a buszon és a metrón. Szerintem jól tettük, mert a híresen zsúfolt metrójáratokat 9 óra után jóval kevesebb ember veszi már igénybe, mint előtte. A Times Square metrómegállóban felszálltunk egy express metróra, ami pár megálló kihagyásával közlekedik a gyorsabb haladás érdekében. A City Hall megállónál szálltunk le nagyon közel a Brooklyn hídhoz. A hídon sétálgatás nagy élmény volt, egészen átsétáltunk Brooklynba. A hídról csodás képeket lehet készíteni New York pénzügyi negyedének felhőkarcolóiról.
A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...
A híd után a -Szeptember 11.- emlékműhöz mentünk el. Szándékunkban volt bemenni a 9/11 Memorial Museumba is, de úgy gondoltuk, hogy nem éri meg órákat sorban állni és kiadni viszonylag magasabb összeget egy olyan kiállításért, ami nem túl interaktív. Csináltunk egy pár képet az ikertornyok helyén álló vízeséses emlékparkál, majd mentünk tovább a Staten Island komp fele. Ez a komp amúgy teljesen ingyenes és fél óránként közlekedik Manhattan és Staten Island között. Óriási tömeg volt a terminálban, több ezer fő, de a komp is óriási volt és úgy eloszlott a tömeg, hogy valószínűleg kétszer-háromszor ennyi ember is elfért volna. A komp elhaladt a Szabadságszobor mellett is. Itt láttuk, hogy többszáz méteres sor állt a szoborhoz. Sokan kérdezték, hogy tervezzük-e meglátogatni a Szabadságszobrot, de én mindenkinek azt feleltem, hogy úgy tudom, hogy órákat kell sorban állni és szerintem nem éri meg, hogy egy fél órás élményben legyen részem és elmondhassam, hogy voltam ott. A sor láttán bebizonyosodott, hogy ez valóban így van (pedig hétköznap volt). Staten Islanden sétálni szerettünk volna, ám a környék nem volt túl bizalomgerjesztő, így jobbnak láttuk egy fél óra séta után, ha visszaindulunk a komphoz, nehogy úgy járjunk, mint Atlantic Cityben. Visszaérve Manhattanbe elsétáltunk még a Wall Streetre és megnéztük a híres New Yorki tőzsde épületét, majd metróval visszatértünk a Times Square-re és leültünk és figyeltük a tömeget több, mint egy órán át.
Augusztus 24. Péntek (High Line, Flatiron, Empire State Building)
Reggel már szinte úgy szálltunk fel a buszra, mintha ezt évek óta csinálnánk. A busztermináltól egy könnyedebb séta távolságra van a High Line, ami Manhattan egykori ipari negyedében épült magasvasút volt. A magasvasút a gyárak között árú- és emberek szállítására szolgállt, ám mára már egyetlen egy gyár sincs a környéken, így a magasvasútnak megszűnt a létjogosultsága. Viszonylag nem is olyan régen, 10 éve kezdték felujítani a több, mint 2km hosszú pályát és több szakaszban adták át parkká átépítve. A felujítás jelenleg is zajlik és egy szakasz átadása még hátra van. A Chelsea piacot is megnéztük, ami nem is piac volt, hanem egy trendi hely kávézókkal, éttermekkel és drága élelmiszert kínáló boltokkal.
A piac után egy nagyobb séta várt ránk a Flatiron Building-ig. Amúgy nagyon szeretünk sétálni, hiszen így felfedezhetjük a várost és van ideje az embernek feldolgozni az élményt, amit lát útközben, nem úgy, mintha az ember buszozna vagy taxizna/Überezne, nem mellesleg, a gyaloglás ingyen van.
A Flatiront követően visszasétáltunk a Times Square-re, útközben elsétáltunk az Empire State Building mellett és ebédeltünk is egy Wendy’s-ben. A Times Square-en megint egy óránál többet ücsörögtünk és néztük a tér történéseit. Szerintem ezt nem lehet megunni.
Este családi vacsorán vettünk részt, közben láttunk a kertben 3 őzet, akik gyakran látogatnak a kertbe és keresgélnek ennivaló után a fűben. Vacsora után összepakoltuk a bőröndöket és eltettük magunkat másnapra.
Augusztus 25. szombat (hazaút)
Reggel korán indultunk a JFK reptérre és jóval-jóval korábban kiértünk, mint ahogy kellene, de úgy voltunk vele, hogy az a biztos, ha jó korán elindulunk, hiszen az út hétköznap akár 2-2,5 óra is lehet, de mi kiértünk 50 perc alatt szombat reggel révén. A várakozás gyorsan eltelt, a repteri terminált is bejártuk töviről-hegyire. Szerintem más ennyi séta után, mint amennyit megtettünk két hét alatt, csak leült volna egy székre és meg sem moccant volna a beszállásig. A gépünk időben indult Raleigh/Durham reptérre, ahol át kellett szállni a Londoni gépre. A Raleigh/Durham repteret is jól bejártuk, hiszen volt 4 óra átszállási időnk. Ebédünket is a reptéren fogyasztottuk el a Five Guys nevű gyorsétteremben. Amúgy ez az étterem elég népszerű az USA-ban, bár az áraik azért jóval magasabbak, mint az átlagos gyorséttermek. Már olvastam, hogy nagyon finom a hamburgerük és a sült-krumplijuk, de nem tudtam elképzelni, hogy mit szeretnek ebben az étteremben az amerikaiak, hiszen véleményem szerint a többihez képest elég puritán, a csomagolást is egy sima alufóliával megoldják mindenféle csili-vili óriás és felesleges csomagolóanyag használatát mellőzve. Az ízek viszont valóban nagyon jók, így megértem, hogy az USA egyik legjobb gyorséttermének tartják (véleményem szerint még a legjobbnak tartott In-N-Out-nál is jobb).
A Londoni járat már sokkal korszerűbb volt, mint amivel kifele jöttünk, azaz itt már minden szék előtt volt személyes szórakoztató rendszer. Az út Londonig gyorsan eltelt, sikerült aludni is. Londonban leszállást követően valami gubanc volt, mert nem állhatott be a helyére és több, mint egy órát a kifutópálya mellett töltöttünk várakozással. Szerencsére nekünk ismét volt 2,5 óra átszállási idő, terminált sem kellett váltanunk, szóval maradt még időnt egy rövid szétnézésre. A Budapestig tartó út is gyorsan eltelt, a budapesti reptéren ismét óriási tömeg volt. A transzferbusz időben itt volt, de a másik utasnak akik még jöttek volna velünk, késett a gépük majd egy háromnegyed órát és várni kellett rájuk.
