/Saturn - a legszebb hely a 4 tengerparti település közül Romániában, ahol jártam/

Amikor július elején feloldották ezt a karanténosdit, akkor utaztam el Jászvásárba. A magyarosított név kicsit megtévesztő, mindenki azt hiszi, amikor beszélek erről a helyről, hogy valahol Erdélyben van. Jászvásár, azaz Iasi  (ejtsd: jás)a történelmi Moldova területén jelyezkedik el kb. 530 kilométerre a magyar határtól. Akit mentem meglátogatni, vele határoztuk el, hogy augusztusban találkozunk Bukarestben és közösen lemegyünk a tengerpartra. Én nem annyira örültem neki, azaz láttam képeket a Fekete-tenger romániai üdülőközpontjairól és egyáltalán nem voltam elájulva tőlük. Ha már Fekete-tenger és Balkán, akkor már inkább Bulgária (Nessebar, Napospart stb. – árban alacsonyabb, színvonalban magasabb a románnál).

Útitársam Konstancához ragaszkodott, de olyan szinten elszálltak a szállásárak, mint nálunk idén a Balatonnál. Az ajánlatokat nézegetve egy Airbnb (magán apartmanok) 7 napra 250.000-350.000Ft körül mozogtak. Én megmondtam az útitársamnak, hogy ne haragudj, de nem fogok kiadni egy kis lakásra ennyi pént egy lepukkant környéken. Volt olyan szállás, hogy bár a ház szép volt kívül-belül, de maga az utca, illetve a többi ház olyan volt, mint valami Indiai gettó. Én nem így képzelek el egy tengerparti nyaralást. Mindezt 50.000Ft-ért éjszakánként.

Végül kompromisszumként Costinestiben vettünk ki egy alap, de kis szép és takaros apartmant 180.000-ért 7 éjszakára.

Lefoglaltam a szállást és átutaltam 35.000Ft-ot, mint kaució, ami vissza nem térítendő.

3 napra rá jött a feketeleves, hogy újra hatályba lépett a karanténosdi a sárga és piros országokból hazatérőknek. Románia sárga besorolást kapott, így három lehetőségem volt.

1. Letöltöm a 14 napos karantént itthon. Ez nem jöhetett szóba a munkám miatt, illetve nem is szerettem volna, hogy kirakjam az ajtómra a piros matricát, aztán majd az egész lakóház rajtam csámcsogjon, hogy fertőzött vagyok, közben meg csak a karantént töltöm külföldi út utáni hazatérés miatt.
2. Hazajövök, elkezdem a karantént (szintén nem jó a lakóközösség pletykaáradata miatt) és az otthonomban csináltatok egy PCR tesztet majd később még egyet. Ez sem nagyon jöhetett szóba az ügyintézési bizonytalanságok és lehetséges hossza miatt.
3. Romániában csináltatok 2 PCR tesztet 5 napon belül 48 órás eltéréssel. Végül ezt választottam, mert ez tűnt legkézenfekvőbbnek és legegyszerűbbnek (végül mégsem volt az a román magánklinika töketlenkedése miatt, de erről majd később írok).

Szóval amikor bejött újra ez a karanténosdi 3 napig tiszta stresszben voltam mert vagy bukom a 40 ezret, amit kaucióként átutaltam vagy kifizetek 60 ezret a 2 PCR tesztre. Végül azt választottam, hogy inkább megyek és teszteltetek, minthogy 40 ezret kidobjak az ablakon, legalább a tesztekre fizetett pénzért kapok is valamit cserébe.

 A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...

Túllépve pár stresszes napot az anyagiak miatt (nem szándékoztam 300-350ezret kiadni egy kis román tengerpartozásért) elérkezett az utazás napja. Bukarestig az út a szokásos volt, már kívülről ismertem az utat, mert legalább 10 alkalommal jártam erre, viszont a belvárosba sosem mentem kocsival. Figyelmeztettek, hogy ott még rosszabb a közlekedési morál, mint a többi részen az országban. Ezt, a 9 kilométeres út alatt a szállásig jópárszor megtapasztaltam, majdnem lett egy balasetem is, amit a jó reflexemnek és a szerencsémnek köszönhetően megúsztam. Soha többet kocsival Bukarestbe... Ezek a „jóemberek” ugyan is előszeretettel csinálják azt, hogy kanyarodó sávokból mennek egyenesen tovább, ha az egyenes sávban esetleg hosszabb a sor. Így próbálnak pár kocsi előnyhöz jutni. Hozzá kell tennem, hogy ezeket az „okos” manővereket javarészben BMW, Mercedes és Audi tulajok hajtották végre. A harmadik ilyen esetnél majdnem nekem jött egy idióta. 2 sáv kanyarodott balra, 3 pedig egyenesen ment. Én az egyenesen haladó középső sávban voltam. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki a balrakanyarodó belső sávból rámhúzza az autót. El kellett rántsam a másik sávba az autóm, különben nekem jött volna. A szívem utána 5 percig úgy zakatolt, mint amikor szembeelőznek egy kanyarban (ezt is előszeretettel csinálják). Szerencsére én is és a kocsi is megúszta a dolgot.

Az érkezésem előtti pár napban hőhullám söpört végig ezen a környéken. Amikor megérkeztem délután 4:30-kor 37 fokot mutatott az autó hőmérője. Kicsit lehűltem a légkondis szobában, zuhanyoztam és átöltöztem. Sok tervünk nem volt a délutánra és az estére azon kívül, hogy elsétálunk a parlamenthez meg az óvárosban szétnézünk. 12 kilómétert sétáltunk ebben a nagy melegben. Felüdülés csak olyan éjfél körül ért minket, amikor kezdett feltámadni a szél és a levegő is lehűlt 30 fok alá, de ekkor már majdnem visszaértünk a szállásra.

Reggel a Tucano Coffeeban időztünk el 10 órától délig, hogy a szállásra bejelentkezési időben érkezzünk és ne hamarabb. A szállásunkat elfoglaltuk, ebédeltünk egyet, majd 4 óra után lementünk a tömött tengerpartra. Annyian voltak, hogy mozdulni sem lehetett. Mindig azt mondogattam, hogy mivel hétvége van és csak 2 órányira vagyunk Bukaresttől, sokan lejönnek csak egy-két napra a hétvégén, de majd hétköznap sokkal kevesebben lesznek. Nem jött be a számításom...

Vasárnap korán kimentünk a partra, hogy napágyhoz juthassunk, mielőtt elfogynak. A korán sem volt elég ahhoz, hogy legyen normális szabad napágy napernyővel, így a hely leggagyibb partszakaszát sikerült kifognunk, ahol csak ilyen kis homokbaszúrós napernyők voltak, amiket nem engedtek felhúzni a szeles idő miatt. Ezért fejenként 3500Ft-ot elkértek. Rablás fényes nappal (volt olyan hely is, pl. Tuzla, ahol egy napágy 7000Ft egy napra). Vicc. Olasz árak, balkáni színvonalon. Kicsit sikerült is jól megpirulni a lábamon a napernyő hiánya miatt. Végül délután 1 óra körül csendesült a szél, így kiosztogatták a napernyőket, ezért megúsztam a totális leégést.

Hétfőn reggel Konstancába mentünk az első koronavírus PCR tesztre. Az időpontunk délre volt foglalva, ezért még előtte szétnéztünk egy kicsit az óvárosban. Szép hely amúgy, bár vannak furcsa részletek, mint például az óváros partszakaszain befejezetlenül álló épületvázak. Délben le is vették a mintát a teszthez tőlünk. Először azt hittem, hogy vérvétel lesz, mert az a PCR teszt, de mint kiderült, az az agyba felnyúlós, torkon ledugós dolog a PCR. Délután szabadulószobába mentünk játszani, azzal elment egy óra, majd az estét Costinestiben töltöttük a sétálós-bazáros részeken.

A keddi napon az egész napot a parton töltöttük. Meg is kaptam a teszt eredményt, de igen ám, hiába töltöttünk ki egy 2 oldalas űrlapot, amin minden adatunkat le kellett írni, nem szerepelt semmi más csak a nevem meg egy Bukaresti cím (se a szem. ig. számom, se a lakcímem, se semmi). Tudtuk, hogy ezt így nem fogják elfogadni, de nem akartam magam idegesíteni ezzel, mert úgy voltam vele, hogy szerdán ismét megyünk a 2. tesztre, majd akkor kijavíttatjuk. Este ismét Konstancába mentünk, hogy megnézzük a várost este is, illetve a vacsoránkat is itt fogyasztottuk el a „The View” nevű helyen. Az étterem nagyon szuper, gyönyörű a kilátás a tengerre, a kaszinóra (ami éppen fel volt állványozva felujítás miatt), és a kikötőre. Az étel is finom volt, bár ilyen kis mennyiségű ételt életemben nem ettem, ráadásul nagyon drága is volt. Étlap szerint 300g az általam rendelt marhahúscsíkos-paradicsomos pasta (4 cafat kis marhahússal). 4500Ft-ért 100 grammot alig kaptam szerintem. Nagyon éhes maradtam utána.

/Kilátás a The View étterem még világosban és sötétben/

Szerda reggel, a reggeli után ismét Konstancába mentünk a PCR tesztre. Mondtuk, hogy az eredmény így nem lesz jó, mert nem szerepel rajta kb. semmi szükséges adat. Erre annyi volt a válasz, hogy „nem tudunk mit csinálni”. Szó szerint 1 órás veszekedés következett kiabálással, majd végül már az állítólagos igazgatóval telefonálgattunk Temesváron, panaszleveleket írosgattunk stb. A fejem is belefájdult és elég stresszes voltam, főleg, hogy én nem beszélek románul és nem tudtam éppen miről folyik a veszekedés, mi az aktuális helyzet. Érdekes módon mégis lehetséges volt, hogy rajta legyen a nevemen kívül a lakcímem is és a szem. ig. számom. Meg is kaptam e-mailben a javított változatot és szerencsére már a szerdai eredmény is így érkezett meg csütörtökön. A nap hátralevő részében az egyik konstancai partra mentünk strandolni. Nem volt valami szép, de legalább nem volt zsúfolt.

Csütörtökön Vama-Vechebe mentünk, mert Costinestiben semmi szabad hely nem volt a parton. Vama-Veche egykoron egy hippi gyülekezőhely volt, de még ma is megfigyelhető a jelenlétük. Itt béreltünk egy baldachin ágyat a tengerparton, késő délután vacsoráztunk egy étteremben este pedig sétálgattunk.

Pénteken reggeliztünk és bejártuk egész Costineti partját szabad hely után kutatva a parton, mert az utolsó napon nem akartam vezetni. Eddig a 7 napból 6 napon vezettem több órát is és bár nagyon szeretek (de nem Romániában), de most kikapcsolódásra vágytam, nem vezetésre. Persze egy hely sem volt, így maradt a vezetés megint egy másik partszakaszra. Saturn nevű helyet választottam ki. Nagyon jó választás volt, az egy hét alatt ez a rész tetszett a legjobban. 2500Ft/napágy ernyővel. A napágyak az ernyőkkel is szellősebben voltak elhelyezve, nem egymás szájában mint Costinestiben, a part is szélesebb volt, nem volt koszos. Ez a hely volt az, amire azt mondtam, hogy: „nah, nekem ez kell a tengerparti feelinghez és nyugalomhoz”.

Szombaton 12 órás vezetés várt rám Debrecenig. Hétvégén még sosem vezettem Romániában és azt hittem, hogy alig lesz forgalom. Ebben is nagyot tévedtem, rosszabb mint a hétköznapokon.