Életem egyik legmeghatározóbb utazása. 2018 márciusban jártam a Zónában. Az utazást napokra bontva publikálom több bejegyzésben.

A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...

Március 29. csütörtök: Az út Kijevig

Már kedden összepakoltuk a dolgok 95%-át, amit szerettünk volna magunkkal vinni azt tervezve, hogy szerdán már csak a maradékot kelljen elrakni, hogy csütörtök hajnal 3 órakor már indulni tudjunk.

Szerdán sikerült már 9 körül elaludni, így viszonylag könnyen ment a felkelés hajnal 2 órakor. Szokásom szerint, mint minden ilyen út alkalmával, már felkeltem 15 perccel az ébresztő megszólalása előtt. Egy kis reggelit követően hajnal 3:30-kor már úton voltunk a határ felé. Úgy terveztem, hogy 2 óra alatt a határhoz érünk, azaz kb. 5.30-kor, majd egy 10 perces határátlépés után körülbelül 6:40-kor folytatjuk utunkat Kijev felé. Igen ám, de hiába volt a határon előttünk csak 4 autó, így is több mint egy órába telt átjutni. Ez egyébként a Beregsurány-Asztély határátkelő volt. Ezt sosem fogom megérteni, hogy miért kell mindent direkt extra lassan intézni…

(Alig álltak sorban a határon, ennek ellenére közel 1,5 óra volt, mire átjutottunk Ukrajnába)

Így a tervezett 6:40 helyett már majdnem 8 óra volt mire haladhattunk újra az úti célunk felé. Egyből a határ után teletankoltam a kocsit olcsó benzinnel. Később megfigyeltem, hogy itt az azonos hálózathoz tartozó kutak ára egységben vannak, mindegy hogy hol tankolunk, mert az egész országban azonos áron lesz. Az igénytelenebb kúthálózatokon olcsóbb volt a benzin (275-295Ft), míg az Európai színvonalúakon (310-330Ft). Az elég nagy különbség miatt úgy csináltuk, hogy az olcsó helyen tankoltunk, mert általában elfogadják ott is a bankkártyát (nem árt azért rákérdezni, mert volt hogy nem és tovább kellett mennünk) a drágább helyeken meg megoldottuk a WC kérdést. A benzinkutakon a ’shop’-ok árai nem voltak annyira elszállva, mint nálunk, így egy-egy ilyen alkalommal vettünk is valamit, hogy ne legyen kellemetlen, hogy az üres benzinkúton csak a WC-t támadjuk be és már távozunk is.

(Útközben sok ilyen WC-s buszmegálló volt. A közelebbi építmény a WC, a távolabbi a buszmegálló. Már csak kíváncsiságból is ki akartam próbálni ezt a WC-t, de amikor megláttam, hogy szó szerint az ajtón folyt ki a fekália, akkor meggondoltam magam. Vajon pottyantós vagy guggolós volt?)

Például egy 0,5l-es Pepsi vagy Coca-Cola termék a boltokban kb. 100Ft, a benzinkúton kb. 120Ft. Na de ott hagytam abba, hogy tankoltunk Beregszász előtt ahonnan már „csak” 12 órára voltunk úti célunktól. A Munkács-Lviv-Rivnye-Kijev útvonalat választottuk, ami egy E számú Európai nemzetközi közlekedési folyosó része. A Munkácsig tartó út minősége változó, vannak jobb és rosszabb szakaszok, de szerintem nem vészes egyáltalán, nem kell tankkal menni, hogy haladni is tudjunk. Munkács után már jó minőségűnek is mondható az aszfalt, majd a Kárpátokban átvált széles és kiváló minőségűre. Öröm volt az autózás ezeken az utakon, hiszen a tájban is tudtam gyönyörködni, nem kellett a kátyúkat figyelni vagy ilyesmi. A forgalom minimális volt, pedig hétköznap nagyobbra számítottam. A Kárpátok hegyei havasak voltak, útközben még a hó is szállingózott. A hegyes-völgyes részt elhagyva volt egy rövidebb szakasz Lviv előtt, ahol nagy volt a forgalom úgy 100km-en át (Sztrí és környéke), itt lassan haladtunk, amit csak nehezített az úton közlekedő kb. 40-50 éves teherautók, amik 50km/órával alig bírtak menni. Ráadásul innentől kezdve elkezdett esni az eső és majdnem Kijevig kísért minket kisebb-nagyobb intenzitásokkal. Sztrí után és Lviv előtt helyenként már 2x2 sávra bővül az út. Lviv előtt ismételten óriási forgalom fogadott minket, de elhagyva a város körgyűrűjét, mérséklődött a helyzet. Lviv és Rivnye között is akad 2x2 sávos út, de ahol 1x1 sáv ott is jól tudtunk haladni. Rivnye után végig kiváló minőségű 2x2 sávos úton haladhattunk Kijevig, összesen egy kb. 20km-es szakasszal, ami nem volt 2x2-es. Útközben megállapítottam, hogy az ukrán falvak és kisvárosok, amiken áthaladtunk egyáltalán nem voltak lepukkanva. Kijevbe érve már óriási dugó várt, a szállásig vezető közel 15 kilométert majd 2 órába telt megtenni. Kijevben amúgy véleményem szerint egyáltalán nem nehéz közlekedni, minden világosan ki van táblázva, egy helyen mentem rossz fele, ahol az út legalább vagy 5-6 fele ágazott és a navigáció hiába mutatta merre kell menni, akkor sem volt egyértelmű. Lviv ellenben teljesen katasztrófa ebből a szempontból, de erről majd később.

A szállásunk a Dniprovskyi negyedben volt közvetlenül a Livoberezhna metrómegálló mellett. A hotel egy 25 emeletes épület (neve: Tourist Hotel Complex), rengeteg szobával, a miénk a 22. emeleten volt, ezért gyönyörű kilátás nyílt a városra. Az első este sétáltunk egy kicsit a környéken, bevásároltunk egy Nouvus nevű szupermarketben, majd a szobában gyönyörködtünk a kilátásban. Megnéztük a metróállomást is, ahol vettünk tokent. A tokenek 50Ft-ba kerülnek, ha bedobjuk a metrónál lévő beengedő kapukba, akkor mehetünk le a metrómegállóba és innentől kedve annyiszor szállunk át, ahányszor akarunk (amíg fel nem jövünk, nem kell újabb tokent venni). Ezeket a kis érméket amúgy nagyon egyszerűen meg lehet vásárolni, minden metróállomásnál 2 fajta automata van, az egyikbe 5 UAH bankjegyet lehet rakni, ekkor a gép egy darab kis műanyag érmét „köp ki” nekünk, ha a 10 UAH-os gépbe rakjuk a pénzt, akkor pedig kettőt ad ki.  A szállodában pénzt is tudtunk váltani az elkövetkezendő napokra.

 Este 10 fele szó szerint beájultunk az ágyba és 5-10 másodperc után már aludtunk is.

A szállodát amúgy mindenkinek ajánlom, mert:

• Az olcsó alap szobától kezdve a drága és elegáns szobákig van kínálatuk
• Saját parkolója van (csak napi 500Ft az őrzött parkolás)
• Közvetlen a metrómegálló mellett van, így a városba gyorsan eljuthatunk bárhova
• Van a környéken minden, amire szükségünk lehet (szupermarket, olcsóbb/drágább éttermek, csokibolt, KFC vagy McDonald’s aki nem szeretné a helyi ételeket stb.)

(Kilátás a 22. emeletről sötétben)