Sajnos a mai napig nem állt vissza a rendes munkarendem, azaz jelenleg is otthonról, illetve az irodából dolgozok, a feladataim és felelősségi köröm teljesen átalakult az elmúlt másfél évben, ami számomra ez elég negatív érzéseket von maga után. Őszintén szólva nem is reménykedem abban sem, hogy 2022-ben változni fog a helyzet bármennyire is, mert majd jön megint az ilyen-olyan variáns meg korlátozás...
Idén munka ügyben összesen 1 alkalommal hagytam el az országot, de akkor is csak az 50 kilométerre lévő Nagyváradig mentem el, más auditot nem engedélyezett a cég.
Idén picit, de tényleg csak egy nagyon csöppet jobb a helyzet küldöldi nyaralás terén, mint tavaly, de igazából Ciprus volt az a hely, ahol még nem jártam és lehetett is menni, így adódott az alkalom, hogy ezt a szigetet választottuk nyaralásunk helyszínéül. Egy másik opció Santorini lett volna Görögországban, de a hasonló kategóriás szállások nagyságrendekkel drágábbak voltak, mint amit Lárnakában tudtam foglalni.
Sok ismerősünk ódákat zengett Ciprusról, rengetegen 4-5 alkalommal is visszatértek a szigetre, a repülőn is csupa olyan beszélgetéseket hallottam, hogy hány alkalommal mennek vissza zsinórban oda. Itt az elején megállapítanám saját részünkről, hogy bár csalódás nem ért a hellyel kapcsolatban, de mi biztosan nem fogunk visszavágyni, annyira nem volt nagy szám, jártunk már sokkal jobb helyeken, pedig bejártuk Ciprus partmenti részeit Páfosztól Aiya Napáig. Hogy miért is nem nyűgözött le a hely? Én szeretem az olyan tengerpartokat, amik több kilométer hosszúak, szélesek stb. Ilyen strand sem Lárnakában, sem Páfoszban, sem Limasszolban, sem pedig Aiya Napán nem volt. Lárnakában nagyon sok volt az afrikai és indiai/pakisztáni hajléktalan, akik befoglalták estefele a tengerparti napozóágyakat esti alvóhelyük gyanánt. Lárnakában, ami bázishelyünkként szolgált a másfél hét során, azon kívül a 3-4 utcán kívül, ahol a turisták megfordulnak nagyon lepukkant volt, sokkal jobban, mint mondjuk Bulgáriában a Várna vagy a Burgasz környéki nyaralós helyek. Olyan érzés volt néhol, mintha a 15-20 évvel ezelőtti szerbiai városban lennék valami lepukkantabb környéken.
A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...
Most úgy tűnhet, hogy milyen rosszul éreztük magunkat, de ez nem igaz, az összes napon élveztük a vakációnkat és kihoztuk a legtöbbet ebből a másfél hétből, egyszerűen csak maga Ciprus nem nyűgözött le minket annyira, hogy visszatérő utazók legyünk, de az élmény, amit szereztünk az felejthetetlen lesz minden bizonnyal.
Szerdán indult Debrecenből a Wizz Air gépünk kora délután, azaz indult volna, mert olyan furcsaság történt, amit még soha nem tapasztaltam, de szerintem mások sem sokan. Történt ugyanis, hogy a repülő elkezdett gyorsítani a kifutópályán és már majdnem elérte a felszállási sebességet, aztán hirtelen egy olyat fékezett, hogy mindenki majdnem megfejelte az előtte lévő ülést. Bemondták egyből, hogy visszagurulunk a kiindulási pontra, aztán a kiindulási ponton mondták, hogy hagyjuk el a gépet és térjünk vissza a terminálba. Amikor szálltunk le a repülőből, egyből láttam, hogy a csomagrakodó kis kocsik és a bőrönd szállítószalag már be van készítve a gépnél és nemsokára kezdik lerakodni. Ekkor tudtam, hogy ezzel a géppel mi már nem megyünk sehova. Egy órával később jelentették be, hogy Budapestről küldenek új gépet, az új várható indulási idő 3,5 órával később lesz, mint az eredeti, persze a végére a 3,5 órából 4,5 lett, de végül elindult az új gép és célba is ért. Reggel 11-től délután 6-ig elég unalmas volt, főleg a debreceni repülőtéren. Kárpótlásképpen kaptunk egy fél pizzát, egy csokit és egy vizet. A pizzát és a csokit magunkkal vittük a szállodába, mert nem voltunk éhesek. Jól megutaztattuk a vacsoránkat, az már biztos.
Amikor megérkeztünk Lárnakába már sötét volt. A helyi buszjárat bevitt minket a belvárosba 2,5 Euróért (este 9 után 2,5 EUR a jegy 1,5 helyett). Nem tudtam, hogy pontosan hol fog megállni a busz a belvárosban, így a google térképet figyelve próbáltam leszállni a lehető legközelebb az úticélunkhoz. A szállásunk a tengerparton volt közvetlenül a belvárosban, de 4-5 perc gyaloglás alatt koszos, büdös és lepukkant utcákon mentünk át amit már említettem fentebb is.
A szobánkba belépve viszont tudtam, hogy nagyon jó helyen leszünk, mert valószínűleg 1-2 éve újíthatták fel teljesen a fogadót (Tuck Inn) ráadásul nem a „minimalista olcsóság” jegyében, hanem tényleg színvonalasan. Megettük a Debrecenből hozott kárpótlás pizzánkat, kicsit sétáltunk úgy éjfélig, aztán eltettük magunkat másnapra.
Az első 1 hétben nem nagyon terveztünk mást a tengerpartozáson kívül, reggel felkeltünk viszonylag későn (8-9 között), sietnünk sem kellett, mert a reggelit 9 után szolgálták fel, illetve nem is nagyon tudtunk lemenni a tengerparta délelőtt 11 előtt, mert csak ezután indult be a légmozgás, addig szinte elviselhetetlen a 32-33 fok az elég magas a páratartalommal. Később hiába lett 38 fok, de a szél miatt egész elviselhető volt a meleg a parton, főleg ha néha megmártózott az ember a tengerben. Na igen, a víz... Az is 30 fok körül lehetett, mert szinte már meleg volt, amikor bele mentünk.
Az egyik napon elmentünk egy egy órás hajókázásra. Amikor az első napon sétálgattunk, akkor a kikötőben láttunk egy furcsa kinézetű hajót. Ennek nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget, de amikor nézegettem az interneten a programlehetőségeket pár nap múlva, akkor láttam egy tengeralattjáróról leírást, ami lemegy a 42 méter mélyre süllyedt MS Zenobia komphajó roncsához és az ablakain át lehet csodálni a hajóroncsot a mélyben. Egyből az lett a célunk, hogy egy ilyen tengeralattjárózásra befizessünk. Sajnos csalódnunk kellett, mert nem a „SADKO” nevű telngeralattjáró volt a kikötőben, hanem az Aprodithe Explorer, ami egy sima vízfelszíni hajó, de kicsit hasonlítanak, ezért gondoltam azt, hogy a tengeralattjárót láttam. Egyébként nagyon régi, 15 éves cikkeket találtam a Sadko-ról, már valószínűleg nem is Lárnakában van. Délelőtt 10:30kor indultunk, mert úgy voltunk vele, hogyha nem tudunk tengeralattjárózni, akkor egy sima hajós útra fizetünk be. Ahogy mentünk az árnyékmentes utcán a kikötő fele, majdnem visszafordultunk, mert ahogy már említettem, csak 11 után kezd fújni a szél és majd beájultunk a hőségben. Arra gondoltam, hogy a SADKO-ban úgy is lesz légkondícionálás vagy ha az nem jön össze, akkor a nyílt vizen légmozgás.
Egy sima 1 órás hajókázásra fizettünk be végül. A program annyiból állt, hogy elmentünk az MS Zenobia roncsához, ahol lehorganyzott a hajó és a kis üveg alján meg lehetett nézni a hajóroncsot. Kellett azért egy erős képzelőerő is, hogy a hajóroncs tényleg ott van, mert bár látszódott valami a tenger mélyén, de azért 42 méter mélyre csak nehéz lelátni a vizen keresztül. A hajón alig voltak szerencsére, így nem kellett nyomorogni a többi turistával. Rajtunk kívül összesen 2 család volt még. 10 percet fürödtünk is, amikor a hajó ki volt kötve, aztán indultunk is vissza a kikötőbe. Ez a program nagyon tetszett nekünk, megérte azt a 12Eurós/fő árat.
/Felső kép: Lárnaka Finikoudes tengerpart, alatta bal oldalról: part menti sétány, belváros kora este meglehetősen kihalva/
/Képek sorrendben: Az első képen egy olcsóbb, de kiadós vacsora: 2 soulvaki, 1 adag sült burgonya és egy nagy jégkása: 13 EUR; Második képen egy koktélbár: koktélok: 8-9EUR/db, étel (2 mini hamburger, szalma krumpli, csirkeszárnyak, sajt, stb.: 14EUR: 2 főre elég. Harmadik kép: Amikor már untuk a sok shavarma/dönner/gyros/kebab/soulvaki ételt ettünk egy igazi kínai étteremben. Nagyon finom volt a Kantoni stílusú BBQ hagymás-gombás csirke, a másik egy hagyományos édes-savanyú volt. Köretként pirított rizst és chow mei-t (pirított tészta) kértünk. Ezekért 23,5EUR-t fizettünk. Negyedik kép: Amikor már minden ételt untunk, az egyik helyen ettünk nagyon finom gofrit. Több feltét közül lehet választani. Mi kindert, oreot, csokiszószt, pillecukrot, eperöntetet stb. kértünk rá. A kettő 11,5EUR volt és életemben nem ettem még ilyen jó desszertet/
/A hajókázás közben készült képek/
