Április 1. vasárnap: Kijev-Lviv

Reggel ébredés után összepakoltunk, majd reggeliztünk a PH-ban, 9:40-kor már úton is voltunk Lviv fele. Vasárnap alig volt forgalom, nagyon jól haladtunk. Délután 5 körül már Lvivben voltunk ahol szállást foglaltam előre. Visszafele már nem akartam levezetni egyben a távot, de igazából csak azért, mert volt időnk és szét akartam nézni ott is. Odafele úton sem terhelt meg a 14 óra vezetés és a közel 1000km. Elfoglaltuk az újszerű szállásunkat a külvárosban (direkt oda foglaltam, hogy hétfőn ne kelljen a nagy dugóban még kikecmeregni a városból). A szoba nagyon szép volt. Kis pakolás után összeszedtük magunkat, hogy felfedezzük a belvárost. Ismét szakadni kezdett a havas eső és vagy 5 percig tanakodtunk, hogy elinduljunk-e. Végül nekivágtunk, de nem volt valami nagy élmény. A belvárost nagyon gyorsan körberohantuk, mert szakadt a havas eső és úgy fújt a szél, hogy az esernyő sem ért semmit. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük a helyi bevásárló központot a Lviv Forumot. Itt vacsoráztunk egy burgerezőben, de ilyen pici hamburgert még sosem ettem életemben. Árban sem volt az az olcsó valami, ami ezt kompenzálta volna. Lviv amúgy meglátásom szerint nagyon drága város a többihez képest, szerintem még a magyar áraktól is drágább.

A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...

Már a belvárosba tartó út is egy katasztrófa volt, Lvivben egyáltalán nem egyszerű a közlekedés, főleg a belvárosban nem. Visszafele pedig már egy rémálom volt szinte. A sötétben a víz miatt csillogó macskaköves utak, a szakadó havas eső, a sok egyirányú és kanyargó út, a furcsa utak nem éppen szerettették meg a közlekedést velem itt.

Végre visszaértünk a szálláshoz, ami egy igazi megkönnyebbülés volt.

Április 2. hétfő: Hazaérkezés

Reggel elmentünk elverni még a maradék beváltott pénzünket a hoteltől nem messze lévő Auchanba. Majdnem dél volt, mire elindultunk Magyarország fele. Visszafele is ugyan az volt a felállás, mint oda úton, azaz viszonylag kis forgalom, kivéve Sztrínél. A Kárpátok hegyei havasak voltak, látszott, hogy sok hó esett a 3 nap alatt. A határhoz délután 5-re értünk, de ezúttal a Vilok-Tiszabecs átkelő fele mentünk. Nagy hiba volt, itt hiába átjutottunk 1 óra alatt, de az idevezető 12 kilométert közel 2 órába telt megtenni. Az út, ha már nevezhető annak olyan volt, hogy egy holdjáró is csak nagy nehézségek árán tudott volna közlekedni ezen a szakaszon.

Szerencsére most az átkelésnél az időeltolódás nekünk kedvezett, így 5-kor álltunk be a sorba, 1 óra volt átjutni a magyar oldalra, de még akkor is csak 5 óra volt.