Augusztus 18., szombat (búcsúfotózkodás, repülés New Yorkba)
Reggel még összepakoltuk a maradék cuccunkat a bőröndbe, csináltunk képeket, melyeken mindannyian rajta voltunk (szomszédok segítségével), illetve elmentünk még a Subwaybe venni egy shandwichet az útra. Kora délután indultunk a detroiti reptérre, 5 órakor már New York LaGuardia repterén landoltunk. Überrel mentünk a rokonunkhoz, az elején volt egy kis félreértés, mert az autónk a B terminálnál várt minket, mi pedig a D terminálnál voltunk. Kb. 10 telefonhívás után sikerült tisztázni a félreértést és „laza” 2,5 óra alatt meg is érkeztünk a címre. New Yorkban óriási volt a forgalom, nem nagyon ücsörögném ezt végig minden nap két alkalommal.
A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...
Augusztus 19., vasárnap (BBQ kerti party)
Vasárnap egy kerti partira voltunk hivatalosak. Nagyon finom ételek voltak, mint Hamburger, Hot-Dog, Mac’n’Cheese, bacon, grillezett shrimp, tésztasaláta, sült csöveskukorica stb.
Az étel ledolgozása gyanánt tollasoztunk és ilyen dobozba karikákat dobálós játékkal játszottunk. A lényege az volt, hogy egy csapat 2 főből állt, es kis fém karikákat dobáltunk egymással szembe egy kis fa dobozba. Ha a karika a fobozba esett, az 1 pontot jelentett, ha a doboz belsejében lévő kis kerek részbe, akkor 3 pontot, ha a kis fémkarika felakadt a doboz falán lévő kis kampóra, akkor megnyeri a csapat a játékot. Ez utóbbit amúgy nagyon nehéz kivitelezni, a többiek azt mondták, akik már nagyon rég játszanak ilyet, hogy egy-két alkalommal sikerült még ezt megcsinálni.
Augusztus 20., hétfő (New York – Times Square, Top of the Rock, Central Park)
Manhattanbe busszal mentünk be, az út nem volt vészesen hosszú, 1 óra, viszont azt végig álltam, mert nem volt hely. Amúgy ezen az alkalmon kívül, mindig le tudtunk ülni. A busz a Port’s Authority állomáson tett le nagyon közel a Times Square-hez. Amúgy Manhattanben nagyon könnyű közlekedni, mert az utcák sakktáblaszerűen vannak, szinte egyenlő távolságokra felosztva. A hosszanti irányú utcákat avenue-nak hívják, azaz sugárútnak, a kereszt utcákat, pedig sima utcáknak. A sugárutak számozása keletről nyugatra, az utcák számozása pedig északról délre nő. Minden nagyon egyszerű megtalálni, hiszen csak azt kell megnézni, hogy az adott hely hol helyezkedik el és onnan lehet tudni, hogy merre kell elindulni. Amúgy Manhattan nem annyira nagy, gyalog simán bejárhatóak a főbb részek 2 nap alatt.
Amint kiléptünk az utcára, de igazából már a buszterminálban is óriási tömeg fogadott, pedig még csak 9 óra múlt. A Times Square, amint már említettem nagyon közel volt és alig volt ember, ahhoz képest, hogy mennyien voltak itt délutánonként. Pár fotó után a Top of the Rock, azaz a Rockefeller Center fele vettük az irányt, hogy felmehessünk Manhattan leghíresebb toronyház kilátójába. A sor így kora reggel még nem kígyózott annyira és 45 dollár kicsengetése után fél órán belül már az épület tetején is voltunk. Jött ám a meglepetés, sajnos nem a pozitív, hiszen mire felértünk a felhőkarcolók nagy része elveszett a ködben, a látótávolság is minimális volt, az eső is elkezdett esni. Elég depresszív hangulatba kerültem, hiszen ezt a programot vártam a legjobban New Yorkban. Szerencsénkre egy óra után (mert nem nyugodtam addig, amíg nem azt látom, amiért oda mentem) kitisztult az idő, habár felhős maradt az idő, de a köd és az eső megszűnt, de a látótávolság sok kilóméteresre növekedett, tehát gyakorlatilag láttunk mindent, amit csak lehetett. A Rockefeller Center kilátó szintjéről délre tekintve közép- és dél Manhattant lehet látni a Freedom Tower-el és az Empire State Building-el, északra pedig az óriási Central Park hever.
Miután a végén elégedetten távoztunk, a Central park fele vettük az irányt, útközben láttuk a Plaza hotelt, a Szent Patrik székesegyházat, ahova be is mentünk, a Trump Towert és nagyon drága boltakat. A Beteshda szökőkút nagyon tetszett, de igazából a többi nem volt nagy szám. A parkban rengetegen bicikliztek, de főleg turisták bérelt biciklin. Elsétáltunk egészen a Metropolitan múzeumig és a 86. utcán kimentünk a Central Park West útra, ahol visszasétáltunk A Times Square irányába. A Times Square jegyárusító „bódé” felé épített lépcsőkön 1 órát megpihentünk, és nézelődtünk mielőtt visszaindultunk a busz terminálba. A busz terminál is amúgy megér pár szót. A terminál több szintes egy óra alatt több száz buszt fogad és indul el innen. Az emberek egyessével állnak sorban érkezési sorrendben a kapuknál és ha nem férnek fel a buszra, megvárják a következőt. Nálunk sajnos nem így működik, azaz mindenki tülekszik és tapossa agyon a másikat. Az is igaz, hogy itt minden kapunál láttam felügyelőt, ami nagyon jellemző az USA-ra, hogy mindenhova állítanak embert, hogy irányítsák a tömeget, máshogy nem működne a rendszer.
