Bevezető:

Sokat panaszkodtam az elmúlt 2 évben, hogy a munkával kapcsolatos utazások szinte a nulla szintjén mozogtak. Előtte sokat jártam Lengyelországba, Németországba, Romániába, Szlovéniába, Olaszországba, Ausztriába, Csehországba és Szlovákiába tréningekre, meetingekre vagy auditálni, sőt még Japánba is eljutottam 7 napra, amiből csak egy fél nap volt a munka része, de igazából nem is az volt, csak egy konferencián és egy díjátadó banketten vettünk részt.

Még augusztusban is reménytelennek véltem a dolgot idén, ám úgy adódott, hogy a cégnél a világszinten érvényben lévő üzleti úttal kapcsolatos titalom (vagy csak rendkívüli esetben engedélyezett esetekben) ellenére megkértek, hogy csak jó lenne, ha folytatnám a régi felállásban a cégek auditját, ha már a partnerünk ugyan úgy fizeti a „support” díjat nekünk, miközben nem kapja meg a 100%-os szolgáltatást.

Nekem sem kellett több, egy héten belül össze is dobtam egy tervet, további pár nap alatt pedig le is beszéltem 6 céggel a találkozót. Annyiban nehezítette meg a dolgom a mostani helyzet, hogy tesztet is kellett csináltassak utazás előtt, annak ellenére, hogy be vagyok oltva (egyszer talán ez is csak megoldódik, hogy nem politikai és gazdasági alapon fogadnak el egy oltást...). A 48 órás teszt a beutazáshoz is és a hotelben való bejelentkezéshez is kell. Eddig minden esetben 1-2 éjszakára szoktam szállást foglalni egy adott helyen, mert a cégek nem egy térségben vannak, de most muszáj voltam 6 éjszakát Nürnbergben tölteni, mert természetesen nem akartam bajlódni az állandó tesztelgetéssel 2 naponta az újabb hotelbe történő bejelentkezéshez, inkább töltöttem több időt az oda-vissza vezetgetésekkel.

Az utazás napja:

Reggel 6 órára foglaltam időpontot antigén-tesztre az OFESZ debreceni mintavevő pontján (ők nyitottak leghamarabb, ezért választottam őket). A „nyalogatós” teszt mindössze 10 percet tartott, 6:10-kor már úton is voltam Németország fele. 6:45 körül az eredményt is megkaptam e-mailben. Az út sokkal jobb volt, mint amire számítottam, reggel 8 körül voltam az M0 elkerülőn, semmi dugó vagy beállás nem volt a hétköznap ellenére sem, rendesen lehetett haladni, ezen meg is lepődtem, talán ilyen simán még soha nem jutottam át ezen a szakaszon. Az osztrák-magyar határon körülbelül 10-15 perc volt a sorban a várakozási idő. Megkérdezték, hogy hova megyek és mivel nem Ausztria volt a végcélom, így mehettem is egyből tovább (nem kértek semmi bizonyítékot, bemondásra ment).

Ismét egy eseménytelen, jól haladós pár óra következett Nürnbergig. A német-osztrák határon sem volt különösebb ellenőrzés, katonák viszont álltak a határon, de nem állítottak meg senkit, gondolom ők nem a Covid miatt voltak ott. Délután 16:30kor már a szálláson voltam. A bejelentkezéskor kértek oltási igazolást vagy Covid teszteredményt. Igazából hiába volt friss antigén tesztem, direkt az oltásos igazolással próbálkoztam előbb kíváncsiságból. Sőt, még nem is az Uniós digitális igazolvánnyt és nem is a kis plasztik kártyát adtam át, amin angol nyelven is van információ, hanem még amit az oltópontokon adtak kis papírfecnit. Simán elfogadták. Véleményem szerint ha a töltött káposzta receptjét nyújtom át magyar nyelven, az is megfelelt volna.

A további napokban:

A következő nap, miután végeztem a munkával, útban visszafele Nürnberg felé, pont útba esett Ingolstadt. Az Audi gyár főhadiszállása mellett parkoltam le, sétáltam egy kicsit az óriási komplexum közelében, majd betértem a múzeumba. Azt már kintről is láttam, hogy nem tolong a tömeg a bejutásért, de a teljes tartozkodásom során én voltam az egyetlen látogató. Jegyvásárlás előtt ellenőrizték, hogy a 3G (geimpft, genesen, getestet – beoltva, felgyógyult, tesztelt) szerint látogathatom-e a helyet. Még egy nyilatkozatot is ki kellett töltsek és csak azután vehettem meg a belépőt 5EUR-ért. Egy lifttel kellett felmenjek a 3. szintre és lefelé kellett haladni. A szisztéma ugyan az, mint mindegyik ilyen autós múzeum esetében. Időrendben haladunk a kezdetektől a jelenig. Egy fél óra alatt alaposan szét lehetett nézni, könnyű is volt egyetlen emberként bent. Az Audi kiállítása nem egy nagy szám, ebben a Mercedes toronymagasan veri az Audit.

Beszéljenek helyettem a képek:

Mivel a vártnál gyorsabban végeztem, a belvárosban is szét akartam nézni, mert még sosem voltam itt. A nagy belvárosi parkoló le volt zárva, a közelben nem találtam sehol sem helyet az utcán, 2 parkolóház is tele volt, ezért feladtam és visszamentem Nürnbergbe. Sötétedés előttig a belvárosban töltöttem el a maradék időm.

Másnap munka utánra bringázást terveztem. Ez volt a legjobb napom a 6 nap során. Egy pedelec (elektromos ráségítéses) kerékpárt béreltem nem messze a hotelemtől 1 napra. Tervem nem volt, hogy merre tekerjek, ezért először a belvárosi körgyűrű menti bicikliutat kezdtem körbetekerni, majd megláttam, hogy a Pegnitz folyó partján van egy kis keskeny park sáv és abban reménykedtem, hogy a folyó mentén lesz lehetőségem tekerni. Így is lett, nagyon szuper kis bicikliút vezetett Flexdorfig, ami a kiindulási pontomtól már nagyjából 20 kilométerre volt. Az idő nagyszerű volt, se túl meleg, se túl hideg, pont tökéletes. Nagyon szép helyeket jártam be és külön örültem a gyér forgalmú biciklis utaknak. Visszafordultam a belváros fele, ott ittam egy kávét és ismét tanácstalan voltam úticélomat illetően. Terveim között volt, hogy elsétálok majd a Zeppelinfieldhez, de úgy döntöttem, hogy akkor elbiciklizek ide. A Zeppelinfield egy óriási placc, ahol régen a Náci párt rendezte az összejöveteleit, felvonulásait stb. Mára a hely egy utcai DTM autóversenypálya helyszíne, amit pont éppen építettek és készítettek fel a következő héten megrendezésre kerülő verseny miatt. Mikor hazajöttem és kapcsolgattam a TV-t, pont elcsíptem a versenyt véletlenül és pár kör erejéig néztem is. Mikor itt teljesen szétnéztem, akkor elbringáztam a Wörhrder-see tó körüli parkhoz. A város keleti részén voltam és abban reménykedtem, hogyha a nyugati részén olyan jót bringáztam a Pegnitz folyó mentén, akkor hátha itt is úgy lesz. Szerencsém volt, ismét szép helyeken tekertem el egészen Röthenbachig. Eleinte betonút ment, majd váltott át nagyon jó minőségű murvás útra. A nap végére 80 kilométert tettem meg.

Szombaton is dolgoztam, kora reggeltől keső délutánig, így a nap hátralevő részében csak sétálgattam. Ismét elsétáltam a Zeppelinfieldhez. Rengeteg ember volt mindenfele, mert valami meccs lehetett a szomszédos stadionban. Elnézelődtem és körbesétáltam a közeli tavat, majd visszamentem a szállásra.

/Szombat reggel úton az egyik céghez/

Vasárnapra nem terveztem túl sok dolgot, mert minden zárva volt a „Német Egység Napja” miatt. Délelőtt elmentem egy közeli helyre, ahol sok autókereskedés van egy csomóban. Itt elnézelődtem vagy 1,5 órát, majd elsétáltam a belvárosba és próbáltam egy boltot keresni, ami nyitva van. A vasútállomáson találtam is.

Pár kép Nürnbergről (általában már léső délután jutottam el a belvárosba, ezért ilyen sötétek a képek):

Hétfőn már csak 1 cég volt hátra 3 óra vezetésnyire. Csak a vezetés része volt a mai napnak összesen 7 óra, ezért sok mindenre nem jutott időm. Megálltam nem messze Nürnbergtől egy Erlangen nevezetű kis városban. Nagyon-nagyon tetszett, valahogy emlékeztetett a kisebb angol városokra a főutcájával, boltjaival, épületeivel és a hagulatával.

Utolsó nap már csak a hazavezetés várt rám. Korán keltem, megreggeliztem és még a nagy forgalom előtt elhagytam a várost. Egészen ausztriáig szakadt az eső. Linzben megálltam tankolni, kicsit nézelődtem a Linz-Plus City nevű bevásárló központban, majd Bécsnél belefutottam egy óriási dugóba útlezárás miatt. Kerülnöm is kellett, mert le volt zárva az autópálya. Itt 1,5 órát vesztettem. A M0 ismét járható volt simán, pedig a rádióban többször is mondták, hogy járhatatlan a torlódások miatt. Ebből szerencsére semmit nem tapasztaltam. Este 8 után haza is értem.

/Currywurst - amikor vezetés közben megéheztem és csak ez volt nálam tartalékban. Első ránézésre nem volt valami bizalomgerjesztő, de pozitívan csalódtam az ízében. Többször ettem már, de mindig vagy étteremben vagy ilyen kantinban sült krumplival frissen elkészítve/