Március 30. péntek: Kijev felfedezése
Reggel a Pazuta Hata nevű étteremben reggeliztünk (Ukrán önkiszolgálós éttermi lánc). Ez a hely közvetlenül a szálloda előtt volt, később többször is visszatértünk az olcsó árai és igényes, tiszta volta miatt. A reggelit követően elindultunk a Nemzeti Csernobil múzeumba, nyitásra terveztem az odaérkezést, amit sikerült is kivitelezni. Amúgy a főtéren kellett metróvonalat váltani, onnan még 2 megállót kellett menni a Kontraktova Ploscha megállóig. Egyébként az Ukrajnában a fontos dolgok egy külföldi számára ki vannak írva latin betűkkel is (pl. helységnevek, metrómegállók stb.), a metrón még angolul is bemondták az állomásokat és egyéb információkat.
A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...
A múzeumba a belépő 200Ft volt fejenként, további 400Ft volt a fényképezés jegy. Rajtunk kívül nyitásra még egy 3 fős kisebb társaság jött, mint később meghallottam, ők is magyarok voltak. Később már több csoport is jött. A kiállítást magát nagyon részletesen megnézve is 1 óra alatt le lehet tudni, szerintem inkább az élvezheti jobban, aki nem jártas ennyire a témában, mint én. Az egyik csoport szervezett idegenvezetésbe bele-bele hallgatva informatív volt, bár nekem már semmilyen újdonságot nem mondott volna. A múzeum két nagyobb teremből állt, főleg képek voltak kiállítva, illetve egy pár tárgy, ami a katasztrófával kapcsolatos (hasonló tárgyak, természetesen az ott használtakat elásták vagy más módon megsemmisítették)
A múzeumban tett látogatásunkat követően a város főterét és főutcáját néztük meg. Lesétáltunk a főutca végén lévő Besszarábiai piachoz (a város első épített piaca), gyorsan körbenéztünk, majd vissza a főtérre, itt egy kicsit bóklásztunk és fényképezgettünk. Megnéztük azt a hotelt is a főtéren, ahonnan szombaton indult a túra.
A főtér és főutca után a 6 megállónyira levő Ocean Plazába mentünk el. Vásárolgatni egyáltalán nem akartunk, inkább csak az érdekelt, milyen üzletek vannak ott (megállapítás: drágák!).
Ha már pláza téma, akkor itt szeretném megemlíteni a tapasztalatomat a Kijevi és az ukrán nagyvárosi emberekkel kapcsolatban. Az egyöntetű véleményem az, hogy nagyon adnak a látszatra. Annak ellenére, hogy az átlagkeresetük jóval elmarad még a magyar átlagtól is, a plázák tömve vannak nem csak bámészkodókkal, hanem vásárlókkal is. A franchise boltok, mint például a Bershka, New Yorker és Zara stb. árai a nyugati árakhoz képest 10-30%-al drágábbak bolttól függően. Az emberek nagyon igényesek, nők szépen kisminkelve és felöltözve, férfiak jó ruhákban szintén, mindenki Iphone-t nyomkod (ennyi Iphone-t csak az USA-ban láttam eddig). Ennyire nem számítottam arra, hogy ilyen nagy arányban igényesek az emberek magukra, még az átlagember is, hiszen azt várnánk, hogy a „vad keleten” szakadt és igénytelen emberek vannak, de ez egyáltalán nem így van! Még az emberekről annyit, hogy eszméletlen mennyiségű kávét isznak. Minden 50 méteren van egy kávézó vagy egy kávés kiosk. Egyszer ültünk egy nagy pláza éttermi részében és belenéztem a tömegbe és nem láttam olyan asztalt, amin ne lenne kávé.
Na de megint elkanyarodtam egy kicsit a témától. A pláza után a Pacserszka Lavra nevű kolostor létesítményt tekintettük meg. Mikor feljöttünk az Arsenala metrómegállóból (érdekességképpen: Az Arsenala megálló a világ legmélyebben fekvő metró megállója a maga 105 méterével, a mozgólépcsős út közel 5 perc fel vagy le. Lemértem.) a hó is szakadni kezdett, ami szerencsére nem maradt meg, csak ott, ahol már eleve hó volt. Ukrán viszonylatban szerintem drága volt a belépő (700Ft/fő) és engem nem is nyűgözött le ez a hely annyira. Sok jót és érdekeset olvastam, mint például a barlang ahol az elhunyt szerzetesek vannak egy üvegkoporsóban elhelyezve, mint végső nyughelyük. A barlang inkább egy kis szűk folyosó volt, 1-2 kis elágazással és már vége is volt az egésznek 1-2 perc nézelődés után. Látni sem lehetett a tetemeket, mert az üvegkoporsóban le voltak takarva. Őszintén szólva arra számítottam, hogy hasonló lesz a hely, mint Franciaországban a katakombák, ahol az emberi maradványok fel vannak halmozva egy helyre. Nem mintha vágynék ilyen bizarr látványra, de mindenesetre én így képzeltem el, de csalódás volt emiatt. Még kicsit nézelődtünk a helyen, bementünk egy-két templomba, majd a szálloda fele vettük az irányt, hiszen kezdett már esteledni. Már óraátállítás után voltunk, így csak 7 után kezdett sötétedni.
Vacsoráztunk a már említett Pazuta Hata étteremben a hotelnél, amiben most sem csalódtunk, majd vásároltunk a szupermarketben magunknak másnapra reggelit.
(Vacsora a Pazuta Hata nevű étterem lánc egyikében a hotel mellett. Körülbelül 2500Ft)
Este elkezdett ködös idő lenni, nagyon mérges is lettem, mert attól féltem, hogy nem fogok másnap látni semmit a túrából. Sajnos ez egy kicsit be is igazolódott, de annyira nem volt vészes végül.
