Március 13. – hétfő: Daytona motoros találkozó, érkezés Nicevillebe
Az út Daytonába körülbelül 2,5 óra volt. Közelebb érve egyre több motorost láttunk, majd amikor megérkeztünk, az egész városban szinte csak motorosokkal találkoztunk, az autók teljesen elvesztek a sok motor között. A Daytona motoros találkozót kétszer rendezik meg évente és a világ egyik, ha nem a leghíresebb motoros találkozója, melyen több mint fél millió motoros vesz részt alkalmanként. Ezt a motoros találkozót nem úgy kell elképzelni, hogy egy helyen tartják az egészet, hanem az egész város a motoros találkozó helyszíne több „központtal”, mint a Daytona Speedway, Iron Horse, Destination Daytona, főutca, camping stb. A motorosok, akiknek a 98%-ának Harley Davidsonja van, ezek között a helyszínek között furikáznak, megállnak, beszélgetnek, söröznek, nézelődnek, majd továbbmennek másfele. Rengeteg motor egyedi, sokat valóban nagyon szépre megcsinálnak, sokat érdekessé tesznek és az ember nem tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki vagy csak látványos, viszont sok olyat is láttam, amik kifejezetten csúnyák. Mi először a főutcánál néztük szét. Rengeteg volt az ember annak ellenére is, hogy hétfő volt és előző nap esett az eső, így sokan hazamentek, illetve hétfőre is vártak esőt, ami szerencsére elmaradt. Persze ez a rengeteg ember nem számított soknak, hiszen máskor többszörösen ennyi résztvevő van. Nekem ez így pont jó volt, legalább nem kellett tülekedni, de így is megvolt a nagy „nyüzsi”, amit szeretek.
A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...
Rengeteg motor parkol az út két szélén, csak jönnek és mennek a motorosok az utcán, sok a kirakodós vásár, bolt, nagy az élet. A "bazárban" vettem is magamnak egy Daytona motoros találkozós pólót.
A főutcát követően átmentünk a Destination Daytonához, ahol van egy nagy kétszintes Harley bolt. Ez a helyszín is egy ilyen találkozó állomásnak van megcsinálva, óriási területen, ahol koncertek, motorszerelők, kereskedők, kiállítások és vásárok vannak. Benéztünk a Harley boltba, itt sok eladó motor van, újak is és használtak is, illetve rengeteg Harleys relikvia. Kora délután három óra fele indultunk tovább Nicevillebe, ami még egy 5-6 óra vezetésre volt. Útközben sok érdekes helyet láttam, tipikus ’redneck’ falvakat, tanyákat. Az út mindenhol nagyon széles és tökéletes minőségű még az eldugott helyeken is.
Útközben ért először az a tapasztalat, amiről már sokat olvastam az utazás előtt amerikáról, miszerint a légkondit nagyon "túltolják". Miamiból indultunk, ezért rövidnadrágot és pólót viseltem, ami bőven elég volt estére is, de ahogy haladtunk észak fele, már lejebb hűlt a levegő. Az autó 60 Fahrenheit (15 Celsius fok) fokot mutatott és amikor kiszálltam a kocsiból, nem esett jól a hűvös a meleg után, ezért besiettem a benzinkút shopjába melegedni, de ehelyett körülbelül vagy 45-50 Fahrenheitra volt beállítva a légkondi, mert 2 perc alatt jégkockává fagytam, míg vártam a sorban és mikor kimentem a hűvös 15 fokra, az már sokkal melegebbnek tűnt a shopban eltöltött 2 perc után.
