Munka- és szabadidős utazásiam

Élményeim a nagyvilágban

Élményeim a nagyvilágban

Japán (1.rész) - Nagoja

2020. március 21. - Folytonutazok

Mi lehet annál is jobb, ha az ember a munkája során olyan országokba is eljut, mint Japán? Esetleg az, hogy természtesen mindent fizetnek, mint a repjegy, szállás, na de hogy ezért még plusz pénzt is kap, mint kiküldetési díj? Legjobb...

Két lengyel kollégámmal kaptam lehetőséget egy 1 hetes útra Japánba (1-1 nap utazás, 4 szabadnap, 1 nap konferencia). A munka része összesen 1 nap volt (Kaizen konferencia) és a többi 4 napban azt csinálhattunk, amit csak akartunk. A projektunk nagyon jól teljesített, ezért a vezetőség megengedte ezt a lazaságot.

Azt olvastam, hogy a Japánba utazás szempontjából a legrosszabb hónap a július, mert ez a legmelegebb, legpárásabb és legcsapadékosabb hónap az egész évben. Átlagosan 24 napot esik szinte megállás nélkül az eső ebben a hónapban. Na mondom szuper, esőkabátot nem hordhatok, mert a 33 fokban és a 95%-os páratartalom mellett az szinte lehetetlen, esernyő megint nem jó a tömeg miatt, ülhetünk majd a hotelben egész nap. Akkora mázlink volt, hogy az egy hét alatt egyetlen egyszer sem esett Nagojában sem Kiotóban. Azt mondták a japán kollégáink, hogy nagyon szerencsések vagyunk, mert ők nem is emlékeznek arra, hogy mikor volt az, hogy ilyen száraz volt a július, hogy 1 hétig nem esett. A szokásos időjárás viszont utolsó nap megmutatta magát, de ez nekünk szerencsére már mindegy volt, mert reggel már mentünk a reptérre.

najoja3.jpg

A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...

Már nagyon vártam az utazást, hiszen tervbe volt véve saját szervezésű úticélként, de így csak jobb volt. Sokat olvastam már régebben is a szokásokról, sok mindent megtanultam a viselkedéskultúráról és egy kicsit a japán nyelvbe is beleástam magam nagyon alap szinten. Igaz, nagyon szükségem nem volt rá, mert nyílván látták rajtunk, hogy nem helyiek vagyunk és úgy is bántak velünk, azaz nem várták el, hogy mindent úgy csináljunk, ahogy ők. Egy egyszerű példa: ők is kézfogással üdvözöltek minket, nem pedig meghajlással.

Két dolgot szeretnék most így hirtelen kiemelni, amit még olvastam Japánról, mégpedig hogy nem igazán beszélnek idegeny nyelveket (angolul) és a bankkártyás fizetés nem elterjedt. Mindkettő beigazolódott, mert a kommunikáció azért a kollégáinkon kívül nehézkesebb volt, kártyát sem fogadtak el rengeteg helyen, de szerencsére már váltottam itthon pénzt előre. Akik szintén Japánba szeretnének utazni és itthon akarnak már pénzt váltani, azoknak javaslom, hogy legalább 1-2 héttel az út előtt kezdjenek el intézkedni, mert pár napba beletelik, míg a pénzváltó lerendeli a kért összeget és megérkezik az adott pénzváltóba (voltam több helyen is, de sehol nem tartottak készleten, hiába ki volt írva az árfolyam is). A japán készpénzt nagyon nem szeretem, hasonló a román lejhez, azaz a „papírpénz” műanyagból van, pénztárcában nagyon nem kényelmes tartani.

smartselect_20200314-105044_gallery.gif

/A "papírpénz" annyira merev, hogy szó szerint kirúgja magát összehajtva az ujjaimból/

20190705_195511.jpg

20190705_195456.jpg

 

 

 

 

 

 

 

/Pénztárcában sem jobb tartani.../

A transzfer busz 6 óra körül jött értem, rajtam kívül csak egy lány volt még. A sofőr egy nálam pár évvel fiatalabb srác volt, jól elbeszélgettem vele. Mint kiderült, tanárként dolgozik ő is és a felesége is, de a nyári szünetekben az Agora transzfernek dolgozik fizetés kiegészítés képpen, mert a jövedelmük épphogy csak eléri a nettó 150 ezer forintot/fő. Ezt olyan igazságtalannak tartom, hogy a tanárok ennyire alul vannak becsülve fizetés ügyileg.

A repülőtéren a szokásos óriási tömeg, a check-in pultoknál meg sem lehetett mozdulni. Helsinkiben volt az átszállás Nagojába és már a Budapest-Helsinki járaton is többségben voltak a japánok, akikről elmondhatjuk, hogy mennyire fegyelmezettek és szabálykövetőek, na de nem külföldön, hanem csak otthon. Itt úgy tolakodtak, mintha elsőbbséget élveznének. Miután leadtam a félig üres nagy bőröndömet (az volt a tervem, hogy hazafelére megtöltöm teljesen, ami össze is jött), átmentem a szokásos dolgokon, enni akartam a Burger Kingben de megint annyian álltak sorba, hogy inkább az éhezést választottam, illetve arra számítottam, hogy lesz valami étel a repölőn. Nem volt. Amikor leszálltam Helsinkiben ott viszont nem volt nagy tömeg a BK-ben, ezért meg tudtam rendesen ebédelni. A 11 órás út egész gyorsan eltelt, mert aludni is tudtam, filmet is néztem. Vacsorára életem legjobb repülős kajáját kaptam. Ilyen finom marhapörköltet még sehol nem ettem. A reggeli viszont pont az ellenkezője volt, valami ízetlen avokádó krém, ízetlen hashbrown, amit rántottának néztem először meg pár párolt zöldség. A kollégáimnak Frankfurtban volt a csatlakozás, de nagyjából egyszerre érkeztünk meg Nagojába. Egy 50 perces vonatúttal jutottunk a belvárosba, ahol a hotelünk volt. A hotel egy felhőkarcolóban volt, a szobám a 24. emeleten helyezkedett el, szóval nem túl magasan, de a kilátás hihetetlen volt nappal és éjjel is.

Mivel reggel érkeztünk ezért az egész napot Nagoja felfedezésére szántuk. Először a környéken kezdtünk sétálni, emberek és autók a hétvége miatt alig voltak az utcákon. Első célunk között szerepelt a Nagoja kastély meglátogatása, amely egy 40 perces sétára van a belvárostól. A kastélyt viszonylag gyorsan letudtuk, túl sok minden látnivaló nincs benne. Az egész üres szobákból áll pár festményekkel a falakon. Nem túl érdekes és ami a legviccesebb, hogy amikor a Kiotói kastélyba mentünk, akkor egy az egyben ugyan azok a festmények és motívumok voltak ott is, mint a Nagojaiban. Az épületek kívülről szépek, de belül szerintem mind egyforma. Az úton a kastély fele láttunk egy piacot és elhatároztuk, hogy visszafele megnézzük, mielőtt tovább sétálunk az Osu-Kannon Buddhista templom felé. A boltok nagy része már bezárt viszont láttunk egy kis Kabuki színházat és láttuk a színészeket, akik éppen csoportképhez álltak be, így le tudtuk őket fényképezni mi is. Volt haszna annak, hogy sokat olvastam a japán kultúráról, így felhívtam a kollégáim figyelmét, hogy nézzék meg alaposabban a női színészeket. Nem esett le nekik, hogy miért, de én mondtam, hogyha jobban megnézik őket, azok a nők nem nők és miután ezt elmondtam, nekik is feltűnt.

Az Osu-Kannon templom mellett volt egy nagy utcai piac, rengetegen voltak, sokféle dolgot árultak, kipróbáltuk a matcha ízű fagylaltok is. Amit itthon kóstoltam matcha sütit, sokkal kevésbé intenzívebb íze volt, mint a fagylaltnak. A fagyit magában az édestölcsér nélkül valószínűleg meg sem bírtam volna enni, annyira ilyen átható erős fű íze volt. Kezdett késő délutánra járni és a kollégáim már fáradtok voltak. Útközben még sokat fényképeztünk, mert annyira sok helyen láttuk azt a tipikus japán utcaképet, ami az emberekben él a helyről.

Én lefürödtem és az volt a tervem, hogy vissza megyek este kicsit a belvárosba sétálni és beülök valahova enni/inni, de annyira kihalt volt a minden, hogy egy 8-10 milliós nagy agglomeráció belvárosában egyedül éreztem magam. Nem bánom, hogy láttam egy japán nagyváros ilyen arcát is, mert nagyon érdekes volt. Az étterem helyett inkább beugrottam a hotel melletti 7Elevenbe és vettem egy adag sushit és egy Kirin sört, majd gyönyörködtem a kilátásban a szobámból, azt követően elaludtam éjfél fele. A nap végre 27 kilométert sétáltam.

nagoja5.jpg

nagoja2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://folytonutazok.blog.hu/api/trackback/id/tr5315540700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása