Augusztus 15. szerda (The Henry Ford múzeum és Ford Rouge River Factory Tour)
Az egyik legjobb nap volt a mai, hiszen ki ne szeretne drága, különleges vagy egedi járműveket nézegetni? Sőt, még a Ford gyár F150 típusokat gyártó létesítményében is látogatást tettünk.
A múzeumi látogatásunkat híres amerikai elnökök autóinak megtekintésével kezdtük. Köztük volt az az autó is, melyben John F. Kennedy utazott mialatt a végzetes merényletet elkövették ellene.
Ahogy továbbmentünk régi gőzmozdonyokat tekinthettünk meg. Egy másolat volt csak, a többi mind eredeti, valóban használt mozdony és kocsi. A vonatok után az autóké volt a főszerep ismét. Óriási gyűjtemény volt a luxusautókból, sportautókból és ritka autókból. Nem csak autókat, de repülőgépeket és mezőgazdasági gépeket is láthattunk kiállítva.
A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...
A múzeum nem csak a járműveknek szentelt kiállítást, de megismerkedhettünk a 20. századi amerikai eseményekkel, mint rabszolgatartás, feketék helyzete, életkörülmények stb. A kedvenc részem az volt, amikor bemutattak egy koncepció házat, melyet az 50-es években találtak ki, mint alternatív olcsó ház. Ez egy kör alakú, lakókocsi szerű ház, csak jóval nagyobb. Úgy tervezték, hogy repülőgépgyárakban készülhessenek ezek az otthonok, illetve a repülőgépgyártáshoz szükséges anyagokból épült fel a ház. Mindössze 6000 dollárért adták volna el ezeket a házakat, ám befektetők hiányában megvalósult ez a projekt.
A múzeum után egy transfer busszal mentünk át a Ford Rouge folyó melletti gyárába, ahol az F150-es pick-upokat gyártják. A nagyon látványos és élménydús 5 állomásra osztott gyárbemutatást az alábbi sorrendben élvezhettük: Először ez moziterembe ültünk be, ahol a Ford birodalom kialakulását mutatták be, ezt követően átmentünk egy másik terembe, ahol az F150 pick-up autó gyártási folyamatát mutatták be egy az egyhez arányos modellen, a háttérben pedig 3db óriáskivetítő mutatta a vidókat. A projektorok a gyártás állapotától függően vetítették rá a modellre az alkatrészeket, közben a robotkarok, melyek összerakják a kicsit úgy mozogtak, mintha valóban a kocsin ügyködnének. A legvégén összeállt maga az autó. A harmadik állomáson a gyár tetejére mehettünk fel, majd a 4. és 5. állomás részeként kimehettünk magába a gyártócsarnokba. Egy függőfolyosó szerűségen láthattuk 4-5 méteres magasságból, ahogy az autók futószalagon mennek és szerelik össze a járműveket, majd a végén egy olyan helyre érkeztünk, ahol az elkészült autókat vitték tesztelésre, mint extrém hideg és meleg stb. A legvégén pedig pózoltam az elkészült termék egyikével. Ezután visszamentünk a transzfer busszal a múzeumba, ahol a kocsi állt a parkolóban. Sajnos az első, második, negyedik és ötödik részeknél nem lehetett fényképezni, ezért azokat nem tudom képekkel szemléltetni.
Augusztus 16., csütörtök (Detroit Historical múzeum, Hard Rock Café, Detroit belváros)
Ezt a napot a Detroit Historical múzeummal kezdtük. A múzeum 3 szintes, bemutatja a város történetét körülbelül az 1900-as évek elejétől. Ez a múzeum is, ahogyan a Henry Ford múzeum is hasonló felépítésű volt, csak sokkal kisebb méretben. A belépés amúgy ingyenes volt, csak a parkolásért kellett fizetni. Itt viszont megtudtam egy fontos információt, amiről eddig magam sem tudtam, pedig elég tájékozott vagyok mindenben. Eddig azt hittem, hogy Detroit azért kezd kihalni és elgettósodni, mert az autógyártás hanyatlóban volt/van az 1930-1960-as évekhez képest, viszont az egész elvándorlást a feketék lázadásának kirobbanása okozta. A várost annyira szétverték (gyújtogatások, rombolások stb.), hogy ezután az eset után senki nem akart visszatérni (természetesen ennél azért sokkal mélyebb okok vannak a háttérben, de ahogy szokták mondani: „ez már csak hab a volt tortán”)
A múzeum után meg is néztük ezeket a környékeket a városban. Voltak olyan lakónegyedek is, ahol anno rengeteg ház állt, de mára már a földdel tették egyenlővé, mert csak lakatlan és romos házak voltak a környéken. Az egyik utcában, ahol még állt pár lakatlan ház, pont valami filmforgatás volt. Egy posztapokaliptikus filmnek amúgy tökéletes helyszínt nyújt a hely.
Egy temetőben is jártunk meglátogatni ismerősünk sírját. Egész nagy volt a temető és a sírok legalább felén magyar név szerepelt. Ez annak köszönhető, hogy Detroit volt a kivándorló magyarok egyik legnagyobb célállomása az 1800-as évek végén és 1900-as évek elején.
Ebédünket a Detroit üzleti negyedében lévő Hard Rockban fogyasztottuk el. Én hamburgert ettem ami nagyon finom volt. Pechünkre mire végeztünk az ebéddel elkezdett elég erősen esni az eső. Körberohantuk a környéket, megnéztük a GM Renaissance épületét, lementünk a Detroit folyó partjára, ahonnan láttuk a kanadai Windsor belvárosát, a The Spirit of Detroit szobrot és siettünk vissza a kocsihoz, mert nagyon eláztunk.
Este bártúrára mentünk, szerencsére az esőnek már nyoma sem volt. A sorrend a következő volt: Oak Cafe, Captain’s, Whiskey’s on the river, McCaffrey’s. Az amerikai bárokban az tetszik, hogy szinte kivétel nélkül szolgálnak fel ételeket, a csapolt sör választék óriási, például az Oak Cafe legalább 15 féle csapoltat kínált és vagy 50 féle üvegest, de egy átlagos bárban is minimum a 6-8 féle csapolt. A McCaffrey’s-ben csirkeszárnyat is ettünk, ami egy tipikus kocsmaétel az USA-ban.
Augusztus 17., péntek (Detroit folyó hajókázás)
Péntekre csak egy kis sétahajókázás volt betervezve. A hajóút 2 órás volt, Wyandotte-ból indult és Detroitnál az Ambassador híd alatt fordult vissza. Az út során főleg óriási gyárakat láttunk a folyó mentén. Legtöbbjük olyan volt, mintha a 60-as évek óta semmi változás nem történt volna bennük, ami vólószínűleg így is volt.
Ahogy leszálltunk a hajóról abban a pillanatban szakadni kezdett az eső.
Estére ismét szerencsénk volt, mert az újabb bártúrára esőmentes időnk volt. Az estét egy bowlinggal kezdtük a Biddle Bowl Lanes-ben, majd átmentünk a hajódokkból bárrá átalakított Smuggler’s Run-ba, ahol élőzene is ment. Ezt követően átmentünk a Captain’s-be ahol előző nap is voltunk, de túl nagy volt a tömeg, ami zavart minket, ezért átmentünk az On The Rock-ba, ahol szintén nagy volt a tömeg és túl hangos volt a zene, de legalább volt egy szabad asztal. Miután megúntuk a hangos zenét, átmentünk a Champion’s-be, ami szinte üres volt, így egy ital után távoztunk, hogy visszamegyünk a McCaffrey’s-be ahol tegnap is voltunk enni. Sajnos későn érkeztünk, zárás előtt egy kicsivel és már nem kaptunk enni. Amúgy nem is voltam nagyon éhes szerencsére, mert a Golden Corral nevű „edd magad degeszre” étteremben vacsoráztunk, ahol a választék óriási, a fogyasztás korlátlan, az ételek pedig finomak voltak és hát mindből kellett kis kóstólót ennem.
