2022 november végétől 2023. február végéig szinte minden nap oda voltam valahol hétköznap, az irodában a 3 hónap alatt összesen max. 10 napot töltöttem. Ez az évfordulós időszak nálam a legsűrűbb, mert végig kell járjam az összes partnerem Magyarországon, Romániában, Csehországban és Németországban.
November végén átautóztam Debrecenből Zalalövőre egy partnerhez, visszafele székesfehérváron találkoztam egy barátommal, másnap hazafele (azaz előbb még Jászberény fele egy másik partnerhez) pedig beugrottam a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre egy órára. Itt nem munkaügyben jártam, egyszerűen csak nagyon hiányzik már a reptér feeling. Igazából nem volt semmi különösebb tervem, a Sparban vettem egy kólát, megnéztem a kilátóteraszt, átsétáltam egyik terminálból a másikba és mentem is tovább. Jól esett kicsit átszellemülni és felidézni azt, mennyi szuper tengerentúli helyre mentem innen 2017 és 2019 között. Ha minden jól megy idén, akkor ismét átélhetem ’élesben’ is a reptér varázsát, mert októberben vagy novemberben szeretnénk elmenni Floridába vagy Thaiföldre vagy Dubajba, ez még később fog kialakulni annak függvényében, hogy az akkor majd 17-18 hónapos lányunk mennyire bírja majd a nagyszülőknél nélkülünk. Előtte persze azért már próbáljuk nyártól hozzá szokatni a mamakempinghez, először egy, majd kettő és több éjszakákkal.
Decemberben jártam még Szlovákiában és Romániában több helyen is, de semmi említésre méltó dolog nem történt.
Január közepén Temesváron sétáltam egy nagyon jót. Kifejezetten jól esett, mert már nagyon rég sétáltam ekkorát (kb. 10km).
/Temesvár/
Január végén Szucsáva megyébe vezettem el Romániában. Szeretek erre járni, mert nem vészes útközben a forgalom a romániai körülményekhez képest, a Máramarosi-havasok Nemzeti Parkon átjutni is élvezetes, főleg a keleti részén, ahol 2000 méter felett szeljük át a hegyeket. Az út minősége tökéletes végig, csak a szokásos idióta sofőröket kell elviselni, de mivel a forgalom is gyérebb, így kevesebbel találkozok velük. Egy éjszakát maradtam csak Falticsénben, másnap reggel egy cégnél kezdtem és azt követően indultam is visszafele Nagybánya felé, ahol az estét töltöttem, mert másnap reggel 2 céghez mentem.
/Máramarosi-havasok/
A bejegyzés nem ért véget, kattints a lenti "TOVÁBB" gomra a folytatáshoz...
Február elején egészen majdnem Bukarestig mentem megint 2 cég miatt, igazából semmi említésre méltó dolog nem történt a 3 nap alatt. Az első nap Pitestiig mentem, majd megszálltam egy hotelben, ahol már voltam régebben is (sétálgatni most nem volt kedvem, voltam már Pitestiben rengetegszer, újat már úgy sem fedeznék fel, így csak pihengettem). Reggel az első cég mindössze 10 perc vezetésre volt tőlem, véletlenül viszont hamarabb kihajtottam a körforgalomból, de megfordulni kb. esélytelen volt az óriási forgalom miatt, így egy kis kerülővel jutottam el a céghez. A navigáció egy duzzasztógáton vitt át. Kicsit paráztam, mert elég furcsa helyen mentem és sehol nem volt egy autó sem a közelben, látszódott, hogy ez az út nem igazán a rendes városi kölekedés úthálózatába tartozik, de aztán végül csak célt értem.
/Hova hozott a navigáció.../
A cégnél kicsit mérges voltam, mert megvárattak valami félreértés miatt majdnem fél órát, ezért a következő céghez ha nem is késében, de kicsit később indultam, mint ahogy terveztem, de dél körül már a második cégnél voltam Bukaresttől 40km-re nyugatra. Miután végeztem, megindultam hazafele, de az estét Gyulafehérvár mellett töltöttem. Itt jöttem rá, hogy soha többet nem fogok olyan helyre foglalni szállást, ami távol esik mindentől. A hotel elég nagy, több épületből áll (főépület az étteremmel és hotelszobákkal, másik épület csak hotelszobákkal, rendezvény épület, wellness és spa épület stb.)viszont már gyanús volt, hogy a kb. 100 helyes parkolóban mindössze max. 10 autó állt, gondoltam is, hogy azok is biztosan a személyzethez tartoznak. Valóban nem volt sehol senki, ráadásul a szobám nem a főépületben volt, hanem egy másikban, ahol csak hotelszobák vannak. Nem egy kicsi kis félreeső épületet kell elképzelni, de az egészben csak én voltam, kongott az ürességtől, ráadásul a szobám a földszinten volt, bárki könnyedén bekopoghatott volna az ablakon már csak viccből is. Jó, persze mondhatnánk, hogy ki jár arra a semmi közepén, hogy valakinek csak úgy bekopogjanak viccből az erkély ajtaján, de attól tartottam, ha valami állat zajt csap kint, biztos arra gondoltam volna, hogy ember volt, mivel látja, hogy fény szűrődik ki a szobámból. Éjjel csak ez járt az eszembe, hogy itt vagyok egyedül és ha egy kis neszt is hallok kintről, biztos szívbajt kapok. Nem is tudtam valami jól aludni, vagy 2-3 órával később aludtam el éjfél után, mint ahogy terveztem, de aztán szerencsére meglepő módon egész jól aludtam reggelig. Amúgy a szoba extra tágas volt, nagyon újszerű minden. Nyáron, amikor üzemel a kinti medence is, biztos többen vannak. Még egy gondolat: itt is volt spa és wellness részleg, viszont annyira marha drága volt, hogy egyáltalán nem ér meg kb. 7000Ft az, hogy használjak egy kis pezsgőfürdőt,egy kis hidegvizes medencét és egy szaunát ennyi pénzért. Amúgy ez nem csak itt van így, voltam már több helyen is, ahol ilyen összegeket számolnak fel egy kis wellness részleg használatért. A leglehúzósabb hotelben 6000Ft volt egy óra. Vissza is kérdeztem, hogy biztosan jól értem-e, hogy 80lej egy órára vonatkozik és nem 1 alkalomra, de az volt a válasz, hogy igen, 1 óra kerül ennyibe. Természetesen kihagytam, pedig szerettem volna kicsit szaunázni és pezsgőfürdőzni, de persze nem ennyiért egy sima 3 csillagos hotelben.
Február közepén 1 hetes német munkakörútra indultam. Sosem voltam ebben az időszakban még, azt hittem az időjárás nem lesz hozzám kegyes, de a 10 fok körüli hőmérséklet eső nélkül kedvezett nekem.
Első nap csütörtökön csak elvezettem Münchenig. Szállásomnak az Ibis Budget Olympiaparkot választottam. Tavaly már voltam itt, ez egy viszonylag új szálloda, jó környéken, szintén új irodaépületekkel és apartmanházakkal körülvéve az olimpiai falu közvetlen szomszédságában. Az ára is több, mint elfogadható, reggelivel és parkolással alig 30 ezer Forint felett egy éjszakára. Elég korán indultam reggel, így délután 5 órakor már úton is voltam a belváros fele. Biztos, hogy jó környéken van ez a szállás, mert a szomszédos háztömb aljában egy Ferrari szalon is található. A metromegálló a hoteltől pár perc séta, fél hatkor már a belváros szívében voltam. Csak egy kis sétálgatást terveztem, Münchenben is már sokszor voltam, így csak valami ételt akartam szerezni és egy sört, leülni a Viktualienmarkt egyik padján nézni az ünneplő tömeget. Valami farsagszerűséget ünnepelhettek ilyenkor, mert nagyon sokan be voltak öltözve jelmezekbe. Kicsit még sétálgattam a padon elfogyasztott vacsorám után, aztán 8 órakor visszametróztam a BMW-Welt-ig, ami a szállásomtól van 2 metro megállóra. Tavaly őszhöz képest is változott a kiállított autók összetétele, ezért nem volt unalmas újra nézelődni, ráadásként a hely éjfélig van nyitva és este 8 órakor én voltam az egyetlen egy ember bent a biztonsági őrön kívül. Kicsit szürreális élmény volt, olyan mintha már zárva lenne a hely, csak én valahogy bent maradtam volna véletlenül.
Pénteken reggel egy céghez mentem Münchentől 100km-re nyugatra és amikor ott végeztem a következő úticélom egy Nürnberg meletti cég volt. Aznapra végeztem is, de most nem Nürnbergben töltöttem az estét, mert már ott is voltam rengetegszer, hanem Nürnbergtől 20km-re északra, Erlangenben. Egyszer jártam már itt vagy 2 óra erejéig és annyira megtetszett a hely, hogy elhatároztam, hogy legközelebb ebben a városban fogok megszállni. A szállásom a város déli részén volt, kb 30-40 percnyi gyalogtávolságra a belvárostól. Miután becsekkoltam a hotelben, el is indultam a belváros fele. Nagyon hangulatos kis utcákon sétáltam a belvárosban, de sajnos a képek egyáltalán nem adják vissza a hangulatot. Vacsorámat egy running sushi étteremben terveztem elfogyasztani, de az étteremben összesen 1 ember volt pénteken este 6 fele, ami nem túl bizalomgerjesztő (pedig 1000 feletti Google értékelése volt 4,5 feletti átlaggal), ezért a B tervnél akartam maradni, miszerint dönert eszek, de ez is meghiusult. Ki is néztem egy dönerezőt 2 percre a running sushis étteremtől (szintén több száz értékelés 4,5 feletti átlaggal), a Google azt mutatta, hogy a „szokásosnál látogatottabb” a hely, na mondom akkor ide meg nem fogok beférni, de amikor odaértem az fogadott, hogy kong az ürességtől az étterem, még egy vendég sem volt. Nem is értem... Itt szintén nem akartam enni, most a 3-4 alkalmazott unalmukban ne azt nézze, hogy én hogyan eszek. Nincs ilyen fóbiám vagy bármi (létezik valami olyan paranoia/fóbia, hogy valaki nem tud enni, ha más is látja vagy a közelben van), csak elkerülhetetlenül is biztos rámnéztek volna, mivel más inger nem igazán lett volna ott az étteremben, így egy Rewében vettem az összeválogathatós ételpultról ezt-azt.
/Erlangen/
Szombaton reggel az eddigiekhez képest is korán keltem, 4:30-kor, mert 5:30-kor indulnom kellett a céghez, ahova mentem, hogy 7 órára ott legyek. A szombati nap nagyon elment a munkával, eredetileg az volt a tervem, ha dél és délután kettő körül végzek, akkor elmegyek Kasselbe és megnézem a Bergpark Wilhelmshöhe nevű parkot. Ehelyett délután fél hatkor végeztünk és még el kellett menjek a boltba bevásárolni és még 5 óra vezetés is várt rám a hannoveri szállásomig. Kicsit mérges voltam, hogy ilyen hosszúra sikeredett a nap és semmit nem tudtam csinálni abból, amit elterveztem és még a hotelbe is este 10 után fogok megérkezni. Kicsivel 6 óra után indultam a 450km-es útra Hannover fele, amikor már majdnem sötétedett. Az első másfél óra eseménytelenül telt, haladtam ahogy kell, de aztán az idő elkezdett romlani és olyan szinten esett az eső, hogy sokszor alig láttam pár méterre is, mert a forgalom nagyon nagy volt és a sok autónak a fényszórója meg mindig csak elvakított, az autópályán gyakorlatilag egyenes szakasz nem volt, végig csak jobbra-balra kacskaringózott. Aztán volt egy szakasz, ahol útfelújítás volt, na itt aztán végképp nem láttam, hogy melyik a terelővonal és melyik a felfestés, mert a sötét vizes csillogó úton egyik sem látszódott sárgának vagy fehérnek, így szerintem mentem össze-vissza. Ekkor döntöttem el, hogy engem nem érdekel, inkább érjek a hotelbe bármikor, akár éjfél után is, de én nem fogok még 100km/h-val sem menni úgy, hogy nem látok szinte semmit és bizonytalannak érzem a vezetést, így beálltam egy kamion mögé 80km/h-val aztán követtem másfél órán át. Szerencsére később tiszta lett az idő és újra haladhattam normálisan. Végül is a körülményekhez képest annyira nem is későn, 22:45-kor már a szobámban voltam.
Vasárnap nem siettem a felkeléssel és a reggelivel sem, ami nálam azt jelenti, hogy egészen 7-ig aludtam és csak 9 körül mentem reggelizni. A szállásomról még nem is beszéltem. Volt egy olyan vágyam, ha majd repülök a Liszt Ferenc reptérről, akkor az Ibis hotelben, azaz konkrétan a reptéren akarok majd megszállni, mert eddig mindig transzferrel, vonatal, busszal vagy kocsival mentem és meg akartam tapasztalni azt az érzést, hogy nem kell órákat utazgassak a repülés előtt még a reptérig, hanem reggel felkelek, megreggelizek és csak besétálok a terminálba. Ezt a vágyamat most félig teljesítettem, mert a Hannoveri reptéren foglaltam 2 éjszakát a Hotel Leonardoba, ahol a szombat és vasárnap éjszakát töltöttem. A miértje egyszerűen annyi, hogy olyan szállást akartam, ami a külvárosban van, hogy hétfő reggel ne kelljen a csúcsforgalomban dekkolni és sok időt feleslegesen elveszteni azzal, de mégis könnyen és gyorsan megközelíthető legyen a belváros tömegközlekedéssel, amikor vasárnap szét akarok nézni Hannoverben és árban is korrekt volt teljesen, parkolással és reggelivel 80 ezer Ft körül volt a két éjszaka, az már csak extra volt, hogy a reptér területén volt a hotel, így adta magát, hogy ide foglalok. Visszatérve még a vasárnapra, a reggeli szó szerint lenyűgözött, ilyen árszínvonalú szálláson még ilyen jó minőségű ételekkel nem találkoztam, mellesleg a választék is igen bőséges volt. A valasztékból szeretném kiemelni a füstölt lazacot, a minőségi sajtokat és felvágottakat és a frissen facsart narancslét. Ezen kívül természetesen rengeteg minden volt még, de ahogy már említettem, ezekkel még nem találkoztam ilyen árszínvonalú szállásokon eddig.
/A reggeli, a szálloda és a reptér egyik üres terminálja/
Reggeli után sem siettem, még kicsit pihentem a szobában, majd útnak indultam, de előtte még sétálgattam a reptér termináljaiban és csak azután vonatoztam be a belvárosba. A főpályaudvarról egyből a Maschsee tó fele vezetett az utam, mert szerettem volna körbesétálni. Nagyon szuper idő volt, 12 fok és napos, mire körbesétáltam az egész tavat, teljesen feltöltődtem mentálisan és fizikailag is. Ezt követően a belvárost fedeztem fel. Amikor képeket nézegettem Hannoverről egyáltalán nem voltam elragadtatva és nem gondoltam, hogy ennyire pozitívan csalódok majd a belvárosban. Délután 4 fele viszont már kicsit elegem lett-, hogy is fogalmazzak szépen-, szóval amikor a szemmel láthatóan nem német ’úriemberek’, akiket biztos nem Hansnak vagy Jürgennek hívnak, tömegessével ellepik a várost és amikor a hatodik ember csapta ki az orrát vagy köpött akkorát, hogy csak úgy csattant a járdán, amire a gyomrom meg csak úgy liftezett fel és alá, továbbá miattuk a biztonságérzetem is kezdett alább hagyni, akkor úgy döntöttem, hogy ennyi, szép volt és jó volt, de ideje visszavonatozni a szállásomra.
/A Maschsee és környéke/
/Hannover-óváros/
A hétfői napon 2 céghez mentem, ők viszonylag egész közel voltak egymáshoz, így hamar végeztem. Két opció merült fel bennem azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnék csinálni a nap hátralevő részében. Az egyik lehetőség az volt, hogy a szombaton a hosszúra sikerült munkanap miatt elmaradt Kasseli látogatást megejtem vagy megnézem Wartburg várát egy vezetett túra keretében Eisenachban, ahol a szállásom volt aznap este. Mivel az idő nagyon szeles volt, így elsőnek a wartburgi várlátogatás nyert és úgy is álltam neki, de mivel a vezetett angol nyelvű túra egy nap csak egyszer indul 13:30-kor, így menet közben többször meggondoltam magam, mert nagyon sietve értem volna csak oda, aztán néztem, hogy mennyire fúj kint a szél és újra a vártúra mellett döntöttem, majd megint meggondoltam magam mondván, ha még oda is érek fél órával hamarabb, mi van, ha még mire leparkolok, odasétálok, megveszem a jegyet stb. még mindig nem lenne elég annyi idő, akkor meg lekésem a tárlatvezetést, így körülbelül az ötödik meggondolásomat követően csak Kasselt választottam úti célomul. Egyáltalán nem bántam meg, főleg, hogy Kasselben már semennyire sem fújt a szél és amikor este utána olvastam Wartburg várának, akkor láttam, hogy a belépő 15 EUR, a parkolás 5 EUR és további 5 EUR ha fel akarjuk magunkat vitetni a parkolóból a várba. 25Eurót nem szándékoztam most ezért fizetni, egyedül ez nem olyan program, ami ennyit megérne. Ez inkább családos program és valószínűleg nem is értem volna el a tárlatvezetést sem, mert a parkolóból feljutni a várba gyalog biztos több idő, az előbb említett transfer meg ki tudja milyen időközönként indul.
Kasselbe érve leraktam a kocsimat a park nagy parkolójában. Nem szeretem az ilyen előrefizetős parkolókat, sokkal jobban kedvelem azokat, ahol húzol egy cetlit, behajtassz a sorompón, aztán a végén fizetsz annyi után, amennyit tartózkodtál, aztán távozol. Itt az alap 2 óra 2 EUR-ért, aztán 3 óra 3 EUR, 4 óra 4 EUR és a többi, amiért válthatunk parkolójegyet előre az automatából. Én 2 órát választottam, na nem azért, mert az a plusz egy Euro óránként úgy odavágna, de ha mondjuk fél órát vagyok a helyen, aztán 3-4 órára veszek parkolót, akkor azért kicsit csak bosszankodok, hogy minek vettem ennyit feleslegesen. Mivel sosem jártam itt, ezért foglalmam sem volt mennyi időt fogok itt tölteni, de mondom biztosan belefér minden két órába. Most már tapasztalatból mondhatom, hogyha bárki jön ide, minimum 3-4 órát szánjon erre a helyre, mert nagyon megéri. Rég voltam olyan helyen, mint ami annyira lenyűgözött, mint a Wilhelmshöhe park. Ráadásul mivel ez egy 526 méteres hegy, a parkolóból kb. 350-400 méteres szintkülönbséggel juthatunk fel a park legtetejére gyalogosan. Mikor már mentem vagy fél órája, akkor néztem, hogy még messze vagyok a célomtól, ahova el akarok jutni, ezért kicsit rá is kapcsolatam a jobban emelkedős szakaszon. Azért is írtam, ha valaki ide szeretne jönni, vagy legyen nagyon jó kondiban, hogy szét tudjon nézni vagy szánjon több időt a látogatásra a pihenések beiktatása miatt. A táv felétől feszítettebb tempóban, sokat fényképezgetve és nézelődve is volt vagy 1 óra és 15 perc, mire eljutottam a Neptungrotteig. Innen még mindig lett volna tovább felfele egy jó pár lépcsőn a Herkules szoborig, de már erre sajnos nem lett volna időm. Kicsit pihentem fent és gyönyörködtem a látványban, majd megindultam a kocsihoz.
Visszafele természetesen sokkal gyorsabban eljutottam a parkolóig, így pont belefértem a két órába.
Eisenachig még volt másfél óra vezetés, majd bejelentkeztem a szállodába és ha még nem lett volna elég a sétából, ismét felfedező sétára indultam a belvárosban.
/Eisenach/
Kedden miután végeztem a munkával tanácstalan voltam, hogy merre induljak meg, mert még sosem fordult elő ilyen, hogy az egyik cég csehországban 2 heti egyeztetés után sem jelzett vissza a látogatásommal kapcsolatban. Több emberrel beszéltem, akik mindig csak továbbirányítottak valaki máshoz, de egyik sem igazolta vissza a látogatási szándékom. Adtam nekik egy ultimátumot, hogy 10 percük van eldönteni, hogy holnap mehetek-e vagy sem, mert nekem döntenem kell, hogy hazafele induljak meg vagy hozzájuk. Amennyiben hazafele indultam volna meg, akkor Linzben szálltam volna meg, ha visszajeleznek, akkor pedig Cesky Krumlovban. Vissza is jeleztek, igaz 20 perc múlva, hogy oké, de legalább az autópálya széli parkolóban ücsörögve a válaszra várva egyúttal akkor már a szállást is lefoglaltam. Nem volt valami jó választék, hiába az egyik leglátogatottabb hely Prága után Cesky Krumlov, gyakorlatilag csak panzió jellegű, szerényebb minőségű szállások vannak (mondjuk legalább nem drágán).
Viszonylag későn érkeztem meg Cesky Krumlovba, mert még majdnem 6 órát kellett vezetnem, de annyira szép helyeken mentem, hogy szinte elrepült a 6 óra, annyira változatos és csodálatos volt a táj.
A hotel megint gyanús lett nekem, mert a parkolója teljesen üres volt. Mondom megint jól beleválasztottam, biztos alig fogok tudni aludni, hogy egy üres hotelben vagyok egyedül, hasonlóan, mint amikor Romániában jártam így. A tulaj mondta is, hogy én vagyok az egyetlen vendég, ezért kérte, hogy adjam meg neki, hogy mikor szeretnék reggelizni. Kicsit bosszankodtam is útközben a belváros fele sétálva, ám hamar rájöttem, hogy itt minden üres, nem csak az én hotelem. A városban összesen fél óra sétálgatás során három embert láttam közelebbről és kettőt távolról. Kész, ennyi. Az a tervem is meghiusult, hogy vacsorázok egy étteremben, mert minden zárva volt. A Google maps-en láttam is, hogy sok éttremnél az ’Átmenetileg zárva’ van megadva, de az összes zárva volt, gondolom csak nem frissítették a nyitvatartási időt a többinél. Még az éjjel-nappali 24/7-es Coop is be volt zárva... Kicsit átértékeltem a szállásomat is, ezek szerint nem azért üres, mert annyira rossz, hogy senki nem akar oda menni, hanem egyszerűen itt tényleg senki nincs. Még 2022-ben tavasszal jártam itt amikor javában tartott a Covid hiszti időszak, talán már azért csillapodóban volt, de még akkor is sokkal-sokkal többen voltak. Nem gondoltam, hogy egy ilyen turisztikailag frekventált városban ennyire holtszezon legyen. Ilyet még nem láttam sehol. Egy Balatonnál vagy egy tengerpartnál megérti az ember, hogy télen senki nincs ott, de hogy egy ilyen helyen sem...
Azzal kezdődött, hogy a kastélyból le akartam fotózni a várost, mert nappal nagyon szép kilátás nyílik rá, de egyszerűen egy emberrel sem találkoztam bent, komolyan attól féltem, hogy már zárva van és rámzárják az ajtókat is, így inkább elhagytam a helyet (mert itt még nem sejtettem, hogy azért nincs itt senki, mert máshol sem). Később, amikor tovább mentem a városban és még mindig sehol nem volt senki, akkor már realizálódott bennem, hogy kihalt az egész környék, se boltot, se étteremet, semmit nem fogok itt találni. Kicsit szürreális volt, amikor megálltam egy kilátónál és egy pissznést sem hallottam, csak a távolból a főúton közlekedő autókat. Boltba is kellett mennem, így inkább visszamentem a szállásomra a kocsiért és elmentem a közeli Tescoba. Az éjszaka egész jól telt, jót tudtam aludni is.
/Cesky Krumlov, a kihalt város/
Szerdán a már említett ’problémás’ cégnél kezdtem. Elég furcsa emberekkel találkoztam, általában nem így szokott zajlani egy audit. Szó szerint körberohantuk a raktárat és 10 perc múlva már kint is találtam magam újra a kocsiban. Fura volt a helyzet, így még sehol nem fogadtak, de legalább a munkát elvégeztem náluk is. Hozzájuk nem szívesen megyek vissza legközelebb, az biztos.
Szerdán már csak 8 óra vezetés volt Debrecenig, amivel befejeztem az 1 hetes üzleti körutamat.
